Az alultápláltság, ezen belül is az A-vitamin hiánya a fejlődő országokban több gyerek életét követeli, mint a HIV, a malária vagy a tuberkulózis: a hivatalos statisztikák szerint nagyjából naponta kétezer fiatal esik áldozatául annak, hogy nem kap elegendő béta-karotint, aminek a segítségével a szervezete elő tudja állítani az A-vitamint. Erre a helyzetre tökéletes megoldás lehetett volna az úgynevezett aranyrizs, amit nagyjából húsz évvel ezelőtt fejlesztettek ki génmódosítás segítségével – csakhogy a zöld szervezetek lobbizása és egy nemzetközi egyezmény miatt
A The Guardian cikke szerint az úgynevezett aranyrizs az elmúlt húsz évben gyerekek millióinak menthette volna meg az életét, és még többjüket óvta volna meg a vakságtól, amit az A-vitamin hiánya okozhat. A nyugati társadalmakban ez a probléma nem ismerős, hiszen rengeteg olyan ételt fogyasztunk, amiben sok az A-vitamin, viszont a fejlődő országokban óriási probléma a hiánya. Ezeken a területeken sokszor a gyerekeknek csak napi egy-két tál rizs jut élelemként, amiben gyakorlatilag semmi A-vitamin nincsen.
Az aranyrizst Peter Beyer, a német Freiburg Egyetem és Ingo Potrykus, a svájci Növénytudományi Intézet kutatói a krízisre megoldásként a génmanipuláció akkor még igencsak új módszeréhez folyamodtak, és a hagyományos rizs DNS-ébe fecskendezték a béta-karotin nevű vegyületet.
Az, hogy az aranyrizst még mindig nem termeszthetik a világon gyakorlatilag sehol, két okra vezethető vissza: az egyik a környezetvédő szervezetek lobbizása, különösképpen a Greenpeace-é, ami nagyon nagy erőkkel ment neki minden génmódosított élelmiszernek, többek között az aranyrizsnek is. De a szervezet tiltakozása még édeskevés lett volna a tiltáshoz: meg kellett születnie a Cartagena Protokollnak, amely a módosított élelmiszerek termesztését, értékesítését és szállítását is szabályozza.
A protokoll szerint az aranyrizs egészen addig nem számít biztonságosnak, amíg be nem bizonyították, hogy nincsenek hosszú távú hatásai – ezt pedig kutatók szerint igencsak nehéz bebizonyítani akkor, ha nem is engedik termeszteni. A szabályozás ködös és bonyolult, és csak az elmúlt években sikerült egy kicsit előrébb lépni az ügyben, igaz, kizárólag az Egyesült Államokban, Ausztráliában és Kanadában. Ez a fejlődő ország éhezőit még mindig nem segíti túlságosan, de annyi legalább biztos, hogy megindult a folyamat, és talán a szabályozások is lazulnak majd a közeljövőben.
Főkép: IRRI Photos / Flickr
