A fájdalomérzet evolúciós előny, nem csoda, hogy az évezredek alatt nem kopott ki belőlünk – sokszor az életünk múlik rajta, hogy egy-egy veszélyes szituációban érzünk-e fájdalmat, és fordulunk-e szakemberhez segítségért. Az viszont a mai napig rejtély volt a tudomány számára, hogy miért is van az, hogy bizonyos helyzetekben jobban érzékeljük a fájdalmat, bizonyos helyzetekben pedig kevésbé – katonák például gyakran jelentik, hogy a harc közben szerzett sérüléseket csak később érzik meg.
Az amerikai Nemzeti Integrációs Egészségügyi Központ (National Center for Complementary and Integrative Health, NCCIH) a Cell Reports tudományos folyóiratban megjelent tanulmányában kijelenti, hogy megtalálta azt a folyamatot, amely a fájdalomérzékelés intenzitásáért felel – írja a MedicalXpress.
A folyamat az agy középső amigdala régiójában játszódik le, és a neuronok a felelősek érte: azok az idegsejtek, amelyek protein kináz C delta nevű fehérjét termelnek, felfokozzák a fájdalmat, azok pedig, amelyek szomatosztatint, lecsökkentik. Utóbbi úgy dolgozik, hogy gátolja a fájdalom közvetítéséhez szükséges idegek aktivitási láncát.
Az amigdala viszont nem magában felelős a fájdalomért, ha eltávolítanák, akkor is éreznénk, maximum ugyanazon az intenzitáson minden szituációban. A fájdalom sokszor hasznos, mivel jelzi, hogy valamivel baj van: egy szívroham esetén például nélküle nem tudnánk, hogy orvoshoz kell fordulnunk. Nem minden fájdalom hasznos azonban, a krónikus fájdalommal élő emberek számára nem jelzésértékű az érzés, csak megkeseríti az életüket. A kutatók remélik, hogy az új eredményekkel újabb eljárásokat dolgozhatnak ki a krónikus fájdalommal élők kezelésére.
