A frissen nyírt fű jellegzetes illata sokak számára elengedhetetlen a nyári hangulathoz, a növények számára azonban nem éppen kellemes. A szag valójában egy kémiai jelzés, amivel a sérült fűszálak a környező társaik figyelmét hívják fel a veszélyre – írja a HowStuffWorks. Hasonló jelzést a növényre támadó rovarok is képesek kiváltani.
Mivel a növények képtelenek a menekülésre, helyváltoztatás nélkül kell reagálniuk. Éppen ezért különböző molekuláris válaszok fejlődtek ki bennük, amik a támadó megmérgezését, a társak figyelmeztetését vagy éppen a hasznos rovarok csalogatását szolgálják. Bizonyos esetekben az előállított vegyületek több funkciót is ellátnak: a koffein például egyszerre jelenthet védelmet a kártevők ellen, illetve plusz energiát a beporzó méhek számára, amelyek így újból és újból visszatérnek a virágokhoz.
Bár a növények képesek komplex reakciókat adni a környezeti hatásokra, annak megválaszolása nem könnyű, hogy vajon érzik-e a fájdalmat. A Bonni Egyetem csapatának 2002-es tanulmánya szerint a növények bizonyos gázkibocsátásai az emberi sírásnak feleltethetőek meg. A kutatók lézermikroszkópokkal vizsgálták a növényeket, miközben megsebesítették őket, és arra jutottak, hogy a gázok előállításakor hanghullámok is keletkeznek. A hang az emberi fül számára érzékelhetetlen, de felfedezése azt sugallja, hogy a növények valamilyen módon észlelik a sebesüléseket.
A Missouri-Columbiai Egyetem szakértői 2014-ben azt is felfedték, hogy a növények a rágás hangjára is adnak válaszokat. A kutatók táplálkozó lepkék zajának tették ki a növényeket, aminek hatására védelmi mechanizmusok indultak be náluk.
Mások ugyanakkor azon a véleményen vannak, hogy a fájdalomérzethez központi idegrendszerre van szükség. Hasonló módon az is vitatott, hogy van-e valamiféle tudatosság a növényekben – a legújabb adatok alapján nincs.
Kiemelt fotó: iStock
