Lehet, hogy nem Amazónia a Föld tüdeje, de véd minket, amíg élni hagyjuk

Az amazóniai erdőtüzek kapcsán Ferenc pápa dobta be ismét a köztudatba az esőerdők, mint Földünk tüdeje kifejezést, Emanuel Macron pedig még tovább ment, amikor azt állította, ezekben az ökoszisztémákban képződik a légköri oxigén 20 százaléka. Részben ezekre reflektálva, részben az erdők pusztulásának hatásait elemezve mások egészen eltérő állításokat is megfogalmaztak egészen odáig, hogy – kissé kisarkítva – az esőerdőket nem tekinthetjük a bolygó tüdejének, nem termelnek plusz oxigént és CO₂-elnyelésük mértéke is kérdéses.

A hetek óta özönlő információk hadában mit gondoljon a laikus, aki azért az iskolában még tényleg a földünk tüdejéről szóló hasonlatot tanulta? Dr. Kertész Miklós ökológust, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársát kérdeztük.

Oxigén és szén-dioxid

A kérdés nyitja a növények anyagcseréje. Nappal, amikor a fény hatására fotoszintetizálnak, a fák szén-dioxidot vesznek fel, amiből víz felhasználásával szénhidrátokat, azaz tápanyagot termelnek a maguk részére.

A kémiai folyamat során nagyon leegyszerűsítve a CO₂-ből származó szén a fában marad, az oxigén egy része pedig távozik a légkörbe

– magyarázza a 24.hu-nak a szakember.

Fény hiányában, éjszaka a növény „lélegzik”: a szénhidrátban tárolt energiát felhasználja úgy, ahogy mi is: oxidálja. Ennek során oxigént vesz fel és szén-dioxidot bocsát ki. Nappal is működik ez a fajta gázcsere, de számunkra most a lényeg a két folyamat mérlege:

a fotoszintézis során az erdő több CO₂-t von ki a légkörből, mint amennyit visszajuttat, és nagyobb mennyiségű oxigént bocsát ki, mint amit elhasznál.

Jelentéktelen oxigéntermelés

Más kérdés, hogy pestiesen szólva mire megyünk vele? Kezdjük az oxigénnel. A légköri oxigén jelenlegi szintjét a növényzet állította elő évmilliárdok alatt, rengeteg van belőle. Az esőerdők mai termelése rövid távon nem számít, Kertész Miklós szavai szerint:

Ha kivennénk őket a rendszerből, nagyjából annyi különbséget éreznénk az oxigén mennyiségében, mint ha a Duna-parton vagy a János-hegy tetején veszünk nagy levegőt.

Az erdők oxigén kibocsátását gyakorlatilag felveszi a többi élőlény, beleértve az embert is: jelentéktelen mennyiséget tesznek hozzá a nagy egészhez, ám nem hagyják, hogy elvegyünk belőle. Ily módon tehát Macron és Ferenc pápa is tévedett – hasonlíthatjuk az Amazonas-medence őserdeit tüdőhöz, de csak erős megkötésekkel, a francia elnök által említett 20 százalék pedig egyszerűen tévedés.

Óriási CO₂-megkötés

A szén-dioxid gázcsere már egészen más kérdés, állandó körforgása épp a klímaváltozás miatt rendkívül fontos. A légkörbe távozó gáz nagyjából 45 százalékát a tengerek nyelik el, amelyek mérhetően savasabbá válnak ezáltal, ám a szén-dioxid nagyobb részét felhasználják a tengeri algák és más fotoszintetizáló szervezetek, és egy része különböző élőlények mészvázába épülve kivonódik. A szárazföld növényzete a CO₂-elnyelés körülbelül 55 százalékáért felelős, és ennek jelentős része, egy 8-10 százaléka, meglepően kis területre, az amazonasi esőerdőkre esik.

Jelenleg évente kilenc petagramnak (azaz kilenc milliárd tonnának) megfelelő szén jut szén-dioxid formájában a légkörbe – a természet ebből hat petagramnyit tud elnyelni, a többi a gáz koncentrációját és az üvegházhatást növeli.

Ebből világosan látszik, hogy már most sincs elég erdőnk, ami a megnövekedett kibocsátást ellensúlyozná, és stabilan tartaná a légköri szén-dioxid szintjét. Az erdőirtás ráadásul az utóbbi években nem hogy csökkent volna, inkább nőtt is:

A trend megugrása ijesztő: nemcsak Dél-Amerikában, de Ázsiában és Afrikában is rohamléptekkel pusztítják a leghatékonyabb szén-dioxid megkötő ökoszisztémát, a trópusi esőerdőt

– emeli ki a szakember.

Marhalegelőkkel nem vagyunk előrébb, sőt

A klímaváltozás elleni harc alappillére a kibocsátás csökkentés mellett az erdőtelepítés lenne, bizonyítottan ez a pillanatnyilag elérhető legjobb módszer. Még akkor is, ha idővel a fák maradéktalanul „vissza is adják” az életük során megkötött szenet: ha elégetjük őket, akkor azon nyomban, ha a faanyagot felhasználjuk, akkor csak évszázadok alatt oxidálódik. A természetes módon elhalt, a talajon korhadó fákból is szép lassan felszabadul az elraktározott szén, az esőerdőben ez 2-300, a tajgán akár 500 évbe is beletelhet.

Nem nehéz belátni, sok évszázados fákból álló erdő felégetése dupla tragédia a klímaváltozás szempontjából.

Itt szokták még említeni, miszerint a trópusi esőerdők azért nem számítanak nettó CO₂-megkötőnek, mert a megkötött szén egy része a fákból természetes úton a talajban raktározódik tovább, itt pedig köztudottan rendkívül vékony a talajréteg. Kertész Miklós szerint azonban ez így nem igaz.

A szén ezen része valóban nem helyben halmozódik fel, mert a rengeteg eső, áradás elmossa: nem tudjuk, pontosan mi a végállomás, de az Amazóniában elnyelt szenet az Amazonas hordalékkúpjában és máshol  Atlanti-óceán fenekén érdemes keresni.

Vitatkozhatunk azon, hogy mennyi az annyi, és szó szerint érthetjük-e a Föld tüdeje kifejezést, ám tény: az erdőterületek növelése csökkenti az üvegházhatást, és minden egyes elpusztított hektár nagyon nagy baj. Marhalegelővel nem nyeletünk el szén-dioxidot – összegzi nagyon frappánsan a szakember.

Kiemelt kép: Joao LAET / AFP