Ha hihetünk a hollywoodi filmeknek, a hóhérok velejéig romlott, mások szenvedésében örömöt lelő hentesek voltak. Munkájukból és kegyetlenségükből adódóan logikus lépésnek tűnik, hogy igyekeztek eltakarni arcukat, nehogy valaki felismerje őket.
Ilyen alkalom volt többek közt I. Károly angol király 1649-es kivégzése, melyet az 1970-ben készült Cromwell című filmben is ábrázolták. Elképzelhető, hogy a későbbi filmekbe innen emelték át az ötletet.
A hóhérok megítélése régiónként és koronként változott, bizonyos területeken például hosszú időn át nem is dolgoztak hivatásos bakók, a kivégzést gyakran sírásókra vagy bűnözőkre bízták. Bár a hóhérokról alkotott vélemény sok esetben meglehetősen negatív volt, nem lett volna értelme a vonások elrejtésének.
A korszakban a települések mai szemmel nézve kicsik voltak, a lakók jól ismerték egymást, így bizonyosan akadtak olyanok, akik maszk ide vagy oda, felismerik a kivégzőt. A hírek pedig aztán gyorsan terjedtek a közösségekben. Tovább nehezítette volna az álcázást, hogy a hóhérok gyakran egy adott régióban többször is dolgoztak, így nem csak egy-egy kivégzés erejéig kellett volna megőrizniük névtelenségüket.
Kivételes példákat ugyan ismerünk, amikor a hóhérok csuklyát vagy maszkot öltöttek, nagy általánosságban viszont nem ez volt a jellemző.
