Valószínűleg keveseknek újdonság, hogy az amerikai elnök mögött dolgozó stáb a lehető legtöbb eshetőségre igyekszik felkészülni. Ritka viszont, hogy beleláthatunk a gépezet működésébe, és kiderül, egy-egy sorsfordító pillanat máshogy alakulásakor mi lett volna a Fehér Ház reakciója.
Kutatók a holdra szállás kapcsán csak nemrég bukkantak például rá arra a szövegre, amelyet Richard Nixon elnök elmondott volna abban az esetben, ha az Apollo–11 űrhajósai sikeresen leszállnak a Holdon, de valamilyen oknál fogva nem képesek onnan visszatérni, és a biztos, néhány órán belül bekövetkező halállal néznek farkasszemet.
Reményt adnak áldozatukkal
Mint tudjuk, a leszállóegységgel felmerült gondok, illetve az egész küldetés kísérleti jellege miatt egy ilyen forgatókönyv könnyen megvalósulhatott volna.
A sors úgy rendelkezett, hogy a férfiak, akik békés felfedezőként mentek a Holdra, ott fognak örökre békében nyugodni
– kezdődött volna Nixon beszéde.
„Ezek a bátor férfiak, Neil Armstrong és Edwin Aldrin tudják, hogy a megmentésükre nincs remény. De tudják azt is, hogy az emberiségnek reményt is adnak áldozatukkal. Ez a két férfi az emberiség legnemesebb céljáért adja életét: az igazság kereséséért és megértéséért.”
Még hallották volna
Miután az elnök kitért arra, hogy családjaikon, barátaikon kívül az egész nemzet, sőt az egész föld gyászolni fogja őket – ne feledjük, minden valószínűség szerint e szavakat még hallották volna a halálra ítélt űrhajósok –, kijelentette, hogy önfeláldozásuk megerősíti majd az emberek közötti testvéri összetartozás kötelékét.
„A régi időkben az emberek felnéztek a csillagokra, és hőseiket látták a csillagképekben. A modern időkben szinte ugyanezt tesszük, de a mi hőseink nagyszerű, hús-vér emberek.
Követni fogják őket mások, és ők meg is találják majd az utat haza. Az emberiség tudás utáni vágya nem marad kielégítetlenül. De e férfiak voltak az elsők, és ők maradnak az elsők a szívünkben is.
Az eljövendő éjszakákon, ha egy emberi lény felnéz a Holdra, tudni fogja, hogy van egy szeglete egy idegen világnak, amely örökre az emberiség része marad” – zárul a szöveg.
Tengerészbúcsúztatást terveztek
A dokumentumhoz két megjegyzést fűztek. Az egyik szerint a beszéd elmondása előtt az elnök hívja fel telefonon az összes „jövendőbeli özvegyet” (widow-to-be). A másik arról rendelkezett, hogy amikor a NASA végleg elveszíti vagy megszakítja a kapcsolatot az űrhajósokkal, akkor egy egyházi személy a tengeri temetések rituáléját követő szertartásban vegyen tőlük végső búcsút, lelkeiket „a legmélységesebb mélységnek” ajánlva.
Szerencsére Armstrongék az elnök sokkal kevésbé költői szavait hallhatták, amikor a Holdon állva telefonos kapcsolatot létesített velük, majd szerencsés visszatérésük után személyesen is beszélhettek egymással.
Kiemelt kép: Wikipedia
