Az úgynevezett diszpozíciós szorongás nagyon komolyan megkeserítheti az emberek mindennapját: ez a fajta mentális zavar azzal jár, hogy az agy azokat a szituációkat is veszélyesnek titulálja, amelyek valójában egyáltalán nem azok. Ez folyamatos készenlétre és figyelemre készteti a szorongásban szenvedőt, de akár komolyabb egészségügyi problémákat is okozhat. A Davisi Kaliforniai Egyetem és a Wisconsin-Madisoni Egytem kutatása most kideríthette, melyik agyi molekula felelhet a szorongás ezen fajtájáért.
„Több millió ember él a világon komoly szorongással és depressziós rendellenességekkel” – írta egy sajtóközleményben Andrew Fox, a UC Davis pszichológiai szakának professzora, a kutatás egyik tagja. Éppen ezért kezdték el kutatni, hogy milyen agyi folyamatok játszódhatnak le azoknál, akikre bénító hatással vannak ezek a mentális problémák.
A Biological Psychiatry tudományos folyóiratban megjelent tanulmány kiindulópontja a kutatócsoport által nyolc éve készített kutatás volt, ahol rhesusmajmokon keresztül sikerült bepillantani az amygdala hátsó részének molekulálris változásaiba, ami az érzelmi válaszreakciókért is felel. Azóta sikerült azonosítaniuk a neurotrofin-3 nevű növekedési faktort, ami arra stimulálja a neuronokat, hogy fejlődjenek, és újabb és újabb kapcsolatokat hozzanak létre.
A kutatás során egy vírus segítségével a majmoknál megnövelték a neurotrofin-3 mennyiségét, amire az állatokban tipikusan szorongással összefüggésbe hozható tünetek csökkenni kezdtek. A kutatók remélik, hogy találnak még ehhez a molekulához hasonló befolyásoló növekedési faktorokat, amelyeket aztán lehet manipulálni a jövőbeli kezelések során. A jelenlegi szorongást kezelő gyógyszerek ugyanis csak a betegek nagyon kis részénél hatnak, és itt is csak tünetek enyhítéséről van inkább szó.
