A hiedelem a Sokoku Ridzsin Dan című, 18. századi elbeszéléskötetben megjelent hableánylegendában gyökerezik – írja az MTI.
A Tokai Egyetem és a Sizoukai Egyetem közös kutatócsoportja összevetette mintegy 90 év földrengési adatait a mélytengeri halak felbukkanásával. „Azt gondoltuk, ha megtaláljuk a kapcsolatot a mélytengeri halak és a földrengések között, hasznos eszközünk lehet a katasztrófák megelőzésében”” – mondta Orihara Josiaki, a Tokai Egyetem geofizikusa.
Kutatócsoportja a korábbi tanulmányokat és a japán országgyűlési könyvtárban őrzött régi újságcikkeket vizsgálta meg. Feltételezték, hogy az ilyen esetek elég ritkán ahhoz, hogy a helyi lapok megírják. Elemezték a mélytengeri halakról online folyó beszélgetéseket, valamint a japán vízi parkok hasonló témájú publikációit is. Mindezeket összevetették a Japán Meteorológiai Intézet földrengési adataival, melyek 1923-ig nyúlnak vissza.
Azt találták, hogy 1928. november 26-tól a 2011. márciusi nagy tohokui földrengésig 371 esetben láttak mélytengeri halakat. Ezek közül 336 olyan eset volt, amikor a földrengésekkel kapcsolatosnak tartott nyolc hal valamelyikét – köztük szíjhalakat és tündöklőhalakat – láttak. Ugyanebben az időszakban 221, 6-osnál nagyobb erejű nagyobb földrengést regisztráltak.
Amikor azonban azt vizsgálták meg, láttak-e mélytengeri halat legfeljebb 30 nappal korábban egy földrengés 100 kilométeres körzetében, akkor egyetlen esetet találtak, a 2007. július 16-i földrengést, amely Niigata prefektúrát rázta meg.
„Csalódás, hogy nem találtunk összefüggést, de a jövőben azt is meg akarjuk nézni, van-e kapcsolat a cetek tömeges partra vetődése és a földrengések között” – tette hozzá Orihara.
