A Föld szárazföldi felszíne az emberiség egyik legfontosabb erőforrása, segít az éghajlat szabályozásában is, így nagy szerepe van a klímaváltozás megfékezésében. Számos ország éghajlatvédelmi cselekvési ígéreteiben fontos szerepet játszik a földhasználat.
Túlzóan és nem fenntartható módon használjuk ki a bolygónk földterületeit – ez áll az IPCC, vagyis az Éghajlat-változási Kormányközi Testület új jelentésében. Ez már csak azért is óriási probléma, mert ha a fenntarthatóság lenne az első számú szempont, akkor hozzájárulhatnánk a jó földhasználattal is a globális felmelegedés lelassításához. Jelenleg a talaj még szén-dioxid elnyelő, de ha ilyen mértékben tesszük tönkre a földeket, akkor szén-dioxid kibocsátóvá válhat maga is.
A Klímaváltozásról és Földfelhasználásról Szóló Speciális Tanulmányt (Special Report on Climate Change and Land, SRCCL) szerdán fogadták el a világ kormányai Genovában, Svájcban. A következő klímaváltozással kapcsolatos világcsúcsokon ezt is figyelembe fogják venni és külön témát szentelnek majd neki a tanácskozások során. Ez volt egyébként az első olyan IPCC tanulmány, aminek a szakértői nagyrészt (53 százalékuk) fejlődő országokból érkeztek.
A károsanyag-kibocsátás negyedéért a mezőgazdaság felel
Az IPCC-t az országok kormányai kérték fel arra, hogy vizsgálja meg a globális földhasználatot. A szakértők megállapították, hogy a termékeny talaj továbbra is elengedhetetlen az élelmiszerbiztonság fenntartásához, de sokkal okosabban és fenntartható módon kell kezelnünk, mint ahogyan most tesszük, mert a túlzó földhasználat éppen a klímaváltozást gyorsítja fel. A mezőgazdaság ágazata az egyik legnagyobb károsanyag-kibocsátó a világon (az összes szénkibocsátás 23 százalékáért felel), hozzájárul az erdőirtáshoz, és hosszú időbe telik, mire a már nem használt földeken a vegetáció hozzá tud járulni a szén-dioxid megkötéséhez.
A mezőgazdaság és a fakitermelés a talajromlás, elsivatagosodás és az üvegházgáz-kibocsátások növekedésének legfőbb okozói. Az emberi tevékenységek és a klímaváltozás együttese növelni fogja a talajra nehezedő nyomást a jövőben. A talaj pillanatnyilag egy nettó szén-dioxid elnyelő, de a klímaváltozás annyira tönkreteheti a földeket, hogy talaj nettó szén-dioxid forrássá válhat.
Az emberi tevékenységek által kibocsátott összes szén-dioxid mennyiség 12%-át a földhasználat tette ki 2007 és 2016 között. Ez többnyire olyan emberi tevékenységeknek köszönhető, mint
A földhasználat változása által metán (CH4) és dinitrogén-oxid (N2O)is kerül a levegőbe, mindkettő erősen üvegházhatású gáz. A mezőgazdaság az elsődleges forrás mind a metánnak, mind pedig a dinitrogén-oxidnak. A mezőgazdaság kibocsátása közel megduplázódott 1961 és 2016 között, és ma már majdnem a felét teszi ki a földhasználat üvegházhatású gáz kibocsátásának. Ma a mezőgazdasági kibocsátások a következőképp oszlanak meg: Ázsia (43%), Amerika (26%), Afrika (15%) és Európa (12%). Az állattenyésztés (66%) és rizstermelés (24%) a metán fő forrásai. A dinitrogén-oxid kétharmada a műtrágyák használata és trágyakezelés során szabadul fel.
Gyakoribbak lesznek a szélsőséges időjárási események
A földhasználat változása klímaváltozást okoz, és a klímaváltozás megváltoztatja a földfelszínt. A klímaváltozás hatással van a földfelszínre, hiszen megváltoznak az időjárási minták, gyakoribbak lesznek a szélsőséges időjárási események, ami a vegetáció pusztulását, tűzkárokat, valamint a permafroszt és a part menti területek károsodásához vezethet. Például:
- A csapadék eloszlásának megváltozása és az intenzívebb esőzések olyan kockázatokkal járnak, mint a talajromlás, földcsuszamlások, extrém talajerózió és villámárvizek.
- Észak-Amerikában a viharok olyan földcsuszamlásokat és villámárvizeket okozhatnak, amelyek fontos gazdasági károkat eredményezhetnek (évente több mint 20 milliárd dollár).
- Szélsőséges események, mint a forró és aszályos időszakok, növelhetik az erdőtüzek gyakoriságát és intenzitását. A brazíliai Amazonasban, a 2015-ös aszályidején a tüzek 36%-kal megnövekedtek, annak ellenére, hogy az erdőirtás csökkent.
A talajromlás klímaváltozással való közvetlen összekötése nem mindig egyértelmű, hiszen a hatások a helyi kontextustól és a földgazdálkodástól is függnek. A hatások általában összetettek. Például, az erdőirtás a trópusokon valószínűleg melegedéshez vezet, de mérsékelt és boreális éghajlati övezetben valószínűleg hűtő hatással bír. Az éghajlatváltozás a Föld bizonyos térségeiben akár a talaj javulásához is vezethet. A feedback-nek nevezett visszacsatolási folyamatok – amik felerősítik vagy gyengítik a klímaváltozást és a talajromlást – tovább bonyolítják a rendszert.
A talaj elnyeli az üvegházhatású gázokat, ezért „szénelnyelőként” is funkcionál. Persze a földhasználat alatt is keletkezik kibocsátás, de alapvetően ez egy nettó szénelnyelő, ami több szén-dioxidot vesz ki a levegőből, mint amit kibocsájt. Ahogy a légkör szén-dioxid tartalma, úgy a Föld szénelnyelő kapacitása is növekedett az elmúlt öt évtizedben. 2007 és 2016 között ezek
A tanulmány kimutatta, hogy a legjobb módja a földek helyes kihasználásának, ha a fenntarthatóságra helyezzük a hangsúlyt. A már használatban lévő földek képesek ellátni a bolygó egyre növekvő lakosságát egy változó klímahelyzetben, és biomasszát is adhat, ami megújuló energia. De ahhoz, hogy ez megtörténhessen, rengeteg helyen változásra és szabályozásra van szükség, és vissza kell állítani a biodiverzitást és a sérült ökoszisztémát.
A számos bizonytalanság ellenére az egyértelmű, hogy a klímaváltozás új, eddig példa nélküli kockázatokat jelent a talajhoz kapcsolódó rendszerekre, és ez valószínűleg súlyos következményekhez vezet. Tehát számos intézkedésre van szükségünk, ami segíthet megóvni ezeket a rendszereket a klímaváltozás következményeitől.
