A kortársak számára Szent István öröksége korántsem volt annyira kőbe vésett és tartós, mint ahogy az eltelt évszázadok utólag bizonyították. Halála után hamarosan polgárháború pusztította az országot, amelynek a trón birtoklásán kívül a Magyar Királyság orientációja, önállósága is a tétje volt.
Istvánt halála után unokaöccse, Orseolo Péter követte a trónon 1038-ban. A velencei dózse fia ugyan nagyjából követte elődje politikáját, de a sajátos magyar viszonyokat, hagyományokat nem igazán értette, a hazai főurak helyett külföldi tanácsadókra, elsősorban Budo nevű német kegyencére támaszkodott.
Maga ellen fordította az urakat
Ez persze felbőszítette a főurakat, akik 1041-ben fel is lázadtak ellene, és Péter elkergetése után az István idejében az udvar befolyásos (valószínűleg a palotaispán címet viselő) emberének számító Aba Sámuelt hívták meg a trónra. Péter III. Henrik német-római császár védelmébe menekült, aki természetesen nem tiszta felebaráti szeretetből, hanem az új királyság feletti befolyás megszerzésének szándékával, de felkarolta trónigényét.
Henrik 1042-ben és 1043-ban is sereggel vonult Magyarországra, azonban Aba vezetésével a magyar hadak mindkét támadást visszaverték. Közben azonban a választott király is összekülönbözött alattvalóinak egy részével. Aba ugyanis megpróbálta visszaállítani a szabad parasztokra vonatkozó, István előtti jogokat, ráadásul a főurak és az egyház megadóztatását is tervbe vette.
Ezzel igen gyorsan maga ellen fordította a legnagyobb hatalmú urakat és a papságot is, így amikor 1044-ben a Győr mellett, a mai Ménfőcsanaknál található Ménfő közelében újra szembeszállt Henrikkel, serege már korántsem volt olyan erős, mint a korábbi években.
A király is odaveszett
A csata lefolyásáról keveset tudunk; egyesek szerint a főurak egy része nemes egyszerűséggel átállt az ellenség oldalára, mások szerint csak otthagyták királyukat a csatatéren – mindenesetre a küzdelem a német-római erők és magyar szövetségeseik győzelmét hozta. Aba pedig néhány napon belül halott volt – nem tudjuk, hogy még a csatatéren, vagy annak közelében, menekülés közben végeztek-e vele.
Péter meghálálta a támogatást, visszaszerzett országát felajánlotta hűbérként Henriknek, sőt a német jogot is bevezette. Így persze megint nem sikerült elfogadtatnia magát a magyar urakkal, akik egy újabb, 1046-os lázadással űzték el a trónról, majd hazahívták Vazul száműzött fiait.
