A paksi és a csernobili atomerőmű alapjaiban különbözik – de ez még nem jelenti azt, hogy a szakértők nem készülnek fel minden eshetőségre, akár egy atomkatasztrófára is. Korábbi cikkünkben átvettük, hogy pontosan miképp működik a Paksi Atomerőmű, és miért lehetetlen, hogy egy csernobilihez hasonló katasztrófa történjen, de a balesetelhárítási rendszerről is kérdeztük a szakértőket.
Pakson a munkafolyamatokat szigorúan szabályozzák, biztonsági kockázatok elemzése készül minden lényeges tevékenységhez, amiket az erőmű több szervezete és egy független biztonsági szervezet egyaránt átnéz és aláír. Nincs rögtönzés, nincs tekintélyelvűség – van viszont folyamatos gyakorlatozás egy esetleges baleset elhárítására.
30 kilométeres zónában lehet komoly baj
„Lehet, hogy ha részletesen végigvenném az egész biztonsági rendszerünket, azt mondanák, hogy hülyeség, ez túl sok. Mi viszont minden lehetőségre igyekszünk felkészülni” – mondta dr. Kovács Antal, az atomerőmű kommunikációs igazgatója. A vészhelyzetekre folyamatosan készülnek, nem úgy, mint a csernobili dolgozók: egy évben kilenc gyakorlatozást írnak elő kötelező jelleggel, de általában mindig átlépik ezeket a számokat.
„Rendszerint egy nagyon kis valószínűségű esemény kezelésére készülünk fel a gyakorlatok során, és persze arra, hogy csökkentsük a környező lakosságra tett hatásait” – mondta Bana János, balesetelhárítási szervezet vezetője. „Alapvetően 3 zónát különböztetünk meg utóbbi szempontjából: a 3 kilométeres zónát, innen a lakosságot egy baleset esetén kitelepítjük, a 30 kilométeres zónát, ami a súlyos óvintézkedések zónája, egy komoly baleset során ebben a zónában kell különböző védőintézkedéseket hoznunk, amivel a lakosság sugárszennyezettségét csökkenteni tudjuk. Ezeken kívül van egy 300 kilométer hatósugarú körünk is, ahol szennyezés esetén nem szabad friss élelmiszereket, húst, tejet fogyasztani, mert az radioaktív lehet.”
A többi szomszédos reaktorra is figyelni kell
Nem csak a paksi atomerőmű jelenthet potenciálisan veszélyt Magyarországra: a budapesti környék például közvetlenül a szlovák mohi atomerőmű hatósugarában fekszik, ami már csak azért is problémás, mert éppen pár hete érkeztek arról hírek, hogy egy szlovák atommérnök szerint súlyos katasztrófával fenyeget az erőmű hányattatott sorsú 3. és 4. blokkjának építése. Valószínűleg nem ekkora a baj, de azért probléma akad, hiszen folyamatosan csúsznak az átadásukkal.
A komoly baleseteket országos szinten elsősorban az Országos Koordinációs Bizottság kezeli, amelynek tagjai a különböző minisztériumok államtitkárai. „A nukleáris veszélyhelyzet azt jelenti, hogy a jogszabályoktól el lehet térni a lakosság vagy a környezet védelmében, rendeleti úton lehet szabályozásokat hozni. Ez megy le országos szintről megyeire, majd helyire és mellette még belejönnek a radioaktív anyagokkal foglalkozó további létesítmények” – mondta Bana. „Ebből energiatermelő a paksi erőmű, kutatóreaktorokból kettő van Budapesten, és léteznek még izotópelőállító létesítmények.
Zajlanak radioaktív anyagokkal szállítások, elég nagy mennyiségben visznek közúton vagy vasúton ilyeneket.
Komoly terv van egy katasztrófa esetére
Országos gyakorlatokat elég 3-5 évente tartani, az atomerőmű pedig rendelkezik egy átfogó vészhelyzetkezelési és intézkedési tervvel. Nemcsak a nukleáris balesetekre készültek fel, hanem tűzesetekre, vegyi anyagokat érintő balesetekre, háborús vészhelyzetre, természeti katasztrófára vagy terroristaveszélyre is. A riasztási rendszer előre megszabott: ha valami baj történik, a készenlétes kollégáknak (jellemzően 100-120 főnek) egy órán belül be kell érkezniük a telephelyre, az elsődleges feladatokat ők el tudják végezni, és meg tudják kezdeni az elhárítást.
Az ügyeletes mérnöknek 15 percen belül be kell sorolnia a balesetet bizonyos kategóriákba, és meg kell határoznia, hogy milyen esemény történt, milyen osztályban, sugárvédelmi és technológiai paraméterekkel – ezt egy adatlapra felviszi, és később elküldi a hatóságok felé. 30 percen belül ki kell értesíteni telefonon a hatóságokat, akik 24 órás készenlétben vannak, 1 órán belül pedig faxon vagy e-mailen az adatlapot ki kell küldeni. „Ezek az időintervallumok nemzetközi ajánlásokból jönnek, nagyon szoros időnormák – 15 perc alatt beazonosítani a balesetet, amikor a mérnököt a kezelőből és a blokkból hívogatják, nem egyszerű munka” – monda Bana. Jellemzően azok a folyamatok, amelyek balesetet okozhatnak, ennél sokkal lassabban mennek végbe, így ez a beosztás kifejezetten biztonságosnak mondható. Az erőműnek egyébként 72 óráig biztosítania kell a saját ellátását, az áramot, az élelmiszert, a vizet is – ezt a fukusimai katasztrófa után vezették be a nemzetközi szabályozásba.
Mit tegyen az ember, ha baj van?
Katasztrófa esetén a lakosságnak három ajánlást adnak: az első, és meglepően hatékony, az elzárkózás, tehát egy zárt térbe menekülés. Ezzel a radioaktivitás egy jó része kiszűrhető. Érdemes figyelni, hogy ne legyen szellőzés, a nyílászárók jól szigeteljenek. Ezután jön a kimenekítés vagy kitelepítés, végleges áttelepítés – a három abban különbözik, hogy milyen gyorsan és mennyi időre kell elhagyniuk az embereknek az otthonaikat. A harmadik ajánlás a jódprofilaxis alkalmazása: az erre veszélyes területeken, vagyis a 30 kilométeres körzetben a polgármesteri hivatalokban jódtabletták vannak, amelyeket baleset esetén szétosztanak. Egy reaktorbaleset során ugyanis radioaktív jód kerülhet a levegőbe, amit a pajzsmirigy magába szív – nem tudja ezt megtenni, ha korábban nem radioaktív jóddal már telítettük.
„Elég annyit megjegyezni: ha változó magasságú hangot hall, az veszély, az egyenletes magasság pedig a veszély elmúltát jelzi” – jegyzi meg. Egy nagyon veszélyes balesetnél sem várható egyébként, hogy a 30 kilométeres körzeten kívül sürgős intézkedésekre lenne szükség, itt inkább a hosszú távú szabályozások lehetnek mérvadók.
A fő cél, hogy a polgármesterek legyenek képben azzal, hogy mit kell tenniük egy katasztrófa idején. Ők az atomerőműtől kaptak egy saját telefont, amire minden héten kimegy egy ellenőrző üzenet, nekik erre válaszolniuk kell, egy automatikus rendszer pedig regisztrálja, hogy minden jól működik-e. Az atomerőmű irányító személyzetét folyamatosan továbbképzik, pszichológiai felméréseken is részt kell venniük, amikből kiderül, hogy kezelik a stresszt és a vészhelyzeteket.
A balesetelhárítási rendszer sémája úgy néz ki, hogy minden speciális helyzetre vannak emberek, 380 fő van beosztva az üzemi dolgozókból, ami kicsit túlbiztosítottnak tűnik. „De aki nincs készenlétben, azokat túlbiztosítjuk, hogy mindig legyen ember, ha valami történne” – mondta Bana. „A Tolna megyei kórházat is gyakorlatoztatjuk, egy szimulált szennyezett sérültet átviszünk tőlünk, és beindítjuk a protokollt. Sőt, van olyan, hogy hajnali kettőkor bejövök, és elkezdünk egy spontán próbát, aminek az ügyeletes mérnök nagyon szokott örülni, mert végre van mit csinálnia.”
Persze mindenre itt sem lehet felkészülni, de amire tudnak, arra megteszik az óvintézkedéseket. A paksi szakértők szerint az összeadva kitevődő több tízezer év reaktortapasztalat már azt eredményezi, hogy a most működő reaktorok biztonságosak, ha baj is lenne, azonnal lehetne rá reagálni. Ráadásul a világban jelenleg működő több mint 450 reaktor egymás között is megosztja a tapasztalatokat – most már csak arra nem tudnak felkészülni, amiről nem tudják, hogy bekövetkezhet.
Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu
