A futás alapból megviseli a testet, de egy ultramaraton egészen extrém tüneteket válthat ki a sportolókból: ha nincsenek megfelelően felkészítve a versenyre, akár hallucinációk, homályos látás, hányás és ájulás is lehet a vége. Persze nem minden esetben extrém a helyzet, de egy ilyen sportesemény óriási stresszel jár a szervezet számára, amit a legtöbb esetben nem visel túl jól egy futó.
Ultramaratonnak azokat a versenyeket hívjuk, amik – értelemszerűen – még egy maratonnál is sokkal durvábbak: minden, 42 kilométer fölötti távnak ez a neve. Csak az Egyesült Államokban 2018-ban 108 ezer futó teljesített ilyen távot, pedig az emberi szervezetet brutálisan megviseli egy ilyen hosszú futás. A leggyakrabban 100 kilométer körüli távra írnak ki ultramaratonokat, amire 17 órás futamidőt számolnak, de van, amelyik akár a 4000 kilométeres távolságot is elérheti.
Nem is csoda: a futás már magában nagy stressz a szervezetnek, pláne akkor, ha több órán keresztül gyűri az ember a kilométereket. Jellemzően a versenyzőkre nagy hatással vannak a környezeti hatások (a 4000 kilométeres Badwater Ultramarathon futáson például jellemzően nagyon meleg van, akár 47 Celsius-fokig is felmehet a hőmérséklet), de maga a mozgás is nagyon megviseli a testet.
Az ultramaratonisták leggyakoribb panasza a hányinger és a hányás, ez a távot befejezők 37 százalékát érinti, és ez az első számú oka annak, ha egy futó végül nem fejezi be a versenyt. A hányinger pedig azért jelentkezik, mert a futás komolyan befolyásolja az emésztést:
Mivel az ultramaratonok hosszúak, általában szénhidrátban gazdag nassolnivalót vagy ételt ajánlanak a futóknak (banánt, tésztát, szendvicseket), a vérszegény gyomor viszont ezeket nem tudja megemészteni. Akinek jobb az emésztése, az előnyben van, de ez egy nagyon gyakori probléma még rövidebb távokon is.
Egy másik gyakori tünet futás közben a homályos látás. A szeles időjárás akár már egy kisebb szakaszon is hatással lehet azon sejtek működésére, amik a szaruhártya nedvességéért felelnek. Ennek hatására a szaruhártya megvastagodhat, és a látásod elhomályosodhat. Ez történt a Hellgate 100K verseny alatt is: a célba beérő futók legtöbbje homályosan látott, el is nevezték a jelenséget Hellgate szemeknek.
Az egyetlen kísérő tünet, amire nem igazán lehet felkészülni, az a fáradtság. Egy 17 órás verseny során elkerülhetetlen, hogy a szervezet kifáradjon, felélje az energiáit, és brutális izomgyengeséget produkáljon. A 24 óránál hosszabb futóversenyek résztvevői gyakran számolnak be hallucinációkról is. A 60 órás Barkley Marathons közben például volt, aki azt gondolta, hogy az előtte álló hegyen olyan házak vannak, amelyek lakói rá várnak, hogy elvigye a szemetüket. Ez egyébként kifejezetten veszélyes is lehet, ha a futó nem jön rá időben, mi történik.
Ha valaki a durvább mellékhatásokat meg is ússza, az alábbi tünetek szinte kivétel nélkül minden ultrafutóval megtörténnek:
- extrém glikogénhiány: mivel az ultrafutók nagyon sokáig mozognak, óránként 400-600 kilokalóriát égetnek el, elkerülhetetlen, hogy a glikogénraktáraik kiürüljenek.
- ízületi fájdalom: egy átlagos ultrafutó 5000-szer kerül kontaktusba a tereppel, legyen az beton, talaj vagy futópálya. Az ízületi fájdalom elkerülhetetlen a hosszan tartó és ismétlődő terhelés miatt. Az ultrafutók gyakran extrém fájdalmat élnek át, és sokan emiatt nem fejezik be a versenyt.
- izomláz: talán nem meglepő, hogy ilyen terhelésnél az izomláz is megjelenik. Akár már a helyszínen, futás közben is tapasztalható, de késleltetve mindenképpen megjelenik, és sokszor ez is extrém, hiszen az izmoknak hosszú ideig szinte folyamatosan össze kell húzódniuk, majd elernyedniük.
