Attila király halála után a hunok uralma Pannóniában összeomlott, a sorsdöntő csatát túlélő 15 ezer harcos Csaba vezetésével visszatért Szittyaországba. Maradt azonban még háromezer hun vitéz, ők a nyugati népek bosszújától tartva Erdélyországba költöztek, nevüket pedig székelyre változtatták.
Mesélünk
Csaba azon volt, hogy Szittyaországban élő magyar testvéreit rávegye, térjenek vissza a hunokkal együtt Attila örökségéért, de azok úgy vélték, még nem elég erősek hozzá. Így hát a királyfi velük maradt, hogy együtt sokasodjanak és gyűjtsék erejüket a nagy visszatérésre.
Innen folytatjuk történetünket félretéve a történettudományt, továbbra is a magyar krónikás hagyomány alapján írunk őstörténetünkről úgy, ahogy azt elődeink ránk hagyták, ahogy ők hitték és tudták. Válogatásunk önkényes, a teljesség igényére sem törekszik, csupán mesélünk.
Álom jelezte Álmos sorsát
A hunokból lett székelyek nemzedékeken keresztül várták vissza rokonaikat, mire végre megérkeztek. A Képes Krónika beszámolója szerint:
Mikor tehát megtudták, hogy a magyarok ismét visszatérnek Pannóniába, elébük siettek Ruténiába, együtt hódították meg Pannónia földjét.
De előre szaladtunk, a krónika szép rendre veszi, hogy az Úr megtestesülésétől számított 677. évben, száznégy esztendővel Attila magyar király halála után, a magyarok másodízben is kijöttek Szittyaországból Álmos vezetésével.
Ögyek fia Előd egy Eunodubilia nevű leánytól fiat nemzett, akit Álmosnak neveztek el. Anyjának álmában ugyanis keselyűforma madár jelent meg, amikor terhes állapotban volt: méhéből rohanó víz fakadt, meggyarapodott, de nem a maga földjén. Ebből azt jósolták, hogy ágyékából dicső királyok származnak.
Ez álom okán nevezték a fiút Álmosnak, aki kivezette népét Szittyaországból Pannónia, Attila öröksége felé. A krónika itt hosszasan sorolja Álmos felmenőit – Csabán, Attilán és Bendegúzon keresztül – 42 lépésben egészen Noéig vezeti vissza, akitől az özönvíz után nyilvánvalóan minden ember származik.
Sasok támadtak rájuk
Áthaladtak a besenyők, fehér kunok országán, Szuzdálián és Kijev nevű városon, majd a hegyeken át egy tartományba érkeztek, ahol számtalan sast láttak:
itt meg nem maradhattak a sasoktól, mert azok úgy ellepték a fákat, mint a legyek, elemésztették vágómarháikat, sőt még a lovaikat is; azt akarta ugyanis Isten, hogy minél hamarább szálljanak le Magyarországba.
Így is történt, a krónika ismét megemlíti, hogy az Úr megtestesülése utáni 677. évben „a nép nyelvén magyarok vagy hunok, latinul pedig ungarusok, III. Constantinus császár és Zakariás pápa idejében ismét benyomultak Pannóniába”. Innen folytatjuk majd történetünket.
Illusztrció: A Feszty-körkép részlete – Wikipedia
