Pontos adatok híján ma sem tudjuk, mennyien estek áldozatul az ámokfutásnak, de a becslések szerint a tömeggyilkosságok során, a kényszermunkatáborokban, az éhínség és a tomboló járványok következtében
A történteket még tragikusabbá teszi, hogy mindez egy – ázsiai viszonylatban különösen – kis lélekszámú, gazdasági és katonai értelemben is gyenge országban történt, és ha a tömeggyilkosságok léptékével nem is, azzal azért tisztában lehetett a világ, hogy nagyjából mi folyik az országban.
Beavatkozni azonban senkinek nem állt érdekében, sőt: Kína saját térségbeli befolyásának növelését remélte Pol Pot támogatásától. A vietnámi háborút frissen elvesztő Egyesült Államok pedig arra jutott, hogy egy Vietnámmal ellenséges kambodzsai rezsimnél rosszabb dolgok is történhetnének, így nem támogatott semmilyen beavatkozást.
Vietnam készült a csapásra
A diktátor bukását végül nem is a vérengzések okozták, hanem az, hogy rosszul mérte fel, meddig is ér ez a védelmező külpolitikai takaró. Az egykori, bőven a modern kori Vietnám területére is kiterjedő Khmer Birodalom újjáélesztéséről hagymázas álmokat szövögető Pol Pot megpróbált a Mekong-deltában területeket szerezni keleti szomszédjától.
Válaszul egy vietnámi offenzíva következett, de ennek célja még csak főleg Pol Pot tárgyalóasztalhoz ültetése lett volna. Amikor ez nem sikerült, a vietnámiak a kínai megtorlástól tartva visszavonultak, de a háttérben eldöntötték, megbuktatják a Pol Pot vezette rendszert.
Már csak a megfelelő alkalomra vártak, ez pedig 1978 utolsó napjaiban adódott: a nyugati világ az ünnepekkel volt elfoglalva, Kínában a Teng Hsziao-ping vezette nyitás- és reformpolitika körüli csatározások zajlottak, a kínai vezető pedig 1979. január végére az Egyesült Államokba volt hivatalos.
A világ megvédte Pol Potot
Jól mutatva a Vörös Khmer valódi erejét, hogy a december 25-én indított vietnámi offenzíva nagyjából két hét alatt felszámolta a kambodzsai ellenállást, és 40 évvel ezelőtt, 1979. január 7-én a főváros elfoglalásával meg is buktatta Pol Potot, aki megmaradt katonáival a thai határ mellett húzódó dzsungelbe vette be magát.
Itt pedig újra kifeszült fölé a reálpolitikai védőháló: Kína továbbra is fegyverekkel és pénzzel látta el a Vörös Khmert, sőt büntetőhadjáratot is indított déli szomszédja ellen, az Egyesült Államok elítélte a vietnámi agressziót, és továbbra is a korábbi kormányt ismerte el, Thaiföld pedig örült az északi határán a vietnámiakkal szemben kialakult ütközőzónának.
A Pol Pot-féle Demokratikus Kambodzsa helyett kikiáltott Kambodzsai Népköztársaság élére a vietnámiak a Vörös Khmer egy korábban dezertált parancsnokát, Hun Sent ültették, aki aztán a vietnámi hadsereg 1989-es kivonulása utáni újrarendeződés során is át tudta menteni a hatalmát.
Ma is ő vezeti az immár papíron demokratikus államnak számító Kambodzsát. Az ellenzék tagjai és külföldi civilszervezetek időnként hírt adnak a kormánnyal szemben kiállni merők bebörtönzéséről, megkínzásáról, és arról, milyen kétes eszközökkel nyeri az újabb és újabb választásokat a Hun Sen vezette Kambodzsai Néppárt, de hát a változás most sem állna érdekében senkinek.
Valószínűleg öngyilkos lett
Pol Pot és a rezsimjében szerepet vállalók felelősségre vonása tehát a megkínzott, családtagjaikat elvesztett kambodzsaiakon kívül senkinek nem állt érdekében, így az egykori diktátor 1985-ig irányíthatta szervezetét. Ekkor egészségi állapota megromlása miatt vonult a háttérbe, majd 1997-ben megint visszatért a Vörös Khmer élére.
Elvtársai azonban kihátráltak mögüle, amikor a kormánnyal való megegyezést kereső alvezérét, egykori hadügyminiszterét családjával együtt kivégeztette. Egy másik magas rangú vörös khmer, Ta Mok ennek ürügyén tartóztatta le, majd egy kirakatperben el is ítélték – no nem a népirtásért, hanem hűséges fegyertársának kivégeztetéséért – 1998 áprilisában.
Azóta is több mint húsz évnek kellett eltelnie, míg a Vörös Khmer magas rangú vezetői közül bárkit is elítéltek az 1975 és 1979 között történtekért: Pol Pot egykori helyettesét, Nuon Cseát és Khieu Szamphant először 2014-ben ítélték életfogytiglanra, négy évvel később azt is kimondva, hogy nemcsak emberiesség elleni bűncselekményekben, hanem népirtásban is bűnösök.
Illusztráció: S / GODONG / PHOTONONSTOP
