Az első gyakorlati használatba kerülő képrögzítési eljárás története számos érdekességet tartalmaz, de itt most nem ismertetnénk sem a technológia részleteit, sem a feltalálásához vezető utat, ahogy a feltaláló(k) személye(i) körüli vitákra sem térnénk ki.
Daguerre és Niépce
A leegyszerűsített történet úgy szól, hogy a Nicéphore Niépce francia vegyész elgondolásán alapuló eljárást ő és Louis Daguerre 1829-től közös munkával tökéletesítgették egészen előbbi 1833-as haláláig. Daguerre aztán 1837-ben készítette az első dagerrotípiát, az eljárást pedig 1839 januárjában mutatta be a Francia Akadémiának.
Azt gondolhatnánk, hogy Daguerre minden erejével azon volt, hogy szabadalmi jogait bebiztosítsa, majd learassa találmánya hasznát, ám nem így történt. Daguerre eredetileg valamilyen előfizetéses konstrukcióban gondolkodott, végül azonban egy támogatója segítségével keresztülvitte, hogy az eljáráshoz kapcsolódó jogokat a francia kormány vásárolja meg.
Daguerre és Niépce örökösei egy korábbi egyezségük értelmében 60–40 százalékos arányban részesedtek a jogokból, így a kormány által felajánlott évi 10 ezer frankos életjáradékból is 6, illetve 4 ezer frankot kaptak.
A világ még jobban is járt
Gondolhatnánk, hogy az évszázados, híres francia–angol „barátság” egy újabb megnyilvánulásáról van csak szó, valójában azonban egy szabadalmi vita állt a háttérben. Történt ugyanis, hogy Daguerre-ékkel egy időben William Henry Fox Talbot angol tudós és feltaláló is saját képrögzítési eljáráson dolgozott, de sok problémába ütközött, ezért eredményeivel nem állt a nyilvánosság elé.
Később aztán számára is világos lett, hogy a dagerrotípia teljesen más elven működik, mint az ő kísérletei, de Daguerre ügynöke ezután – biztos, ami biztos – bejegyeztette a szabadalmat a brit korona fennhatósága alá tartozó területekre.
A feltaláló és a francia kormány közötti megállapodás erre a részletre nem terjedt ki, így a Brit Birodalom területén minden egyes dagerrotípia elkészítése után licencdíjat kellett (volna) fizetni, az eljárás nem is nagyon terjedt el a britek körében.
A világ tulajdonképpen még jobban is járt ezzel a csavarral. Egyrészt ott volt Talbot, aki Daguerre sikerén felbuzdulva újra belevetette magát a kísérletezésbe, és az 1840-es évekre már működő saját eljárással, a talbotípiával (vagy kalotípiával) rukkolt elő. Ez ugyan még egy jó darabig nem tudta felvenni a versenyt a dagerrotípia világhódító diadalával, azonban az első negatív-pozitív eljárásként ez lett a modern fényképészeti eljárások igazi elődje, és az első olyan képrögzítési mód, amely papírképek előállítására is alkalmas volt.
Illusztráció: Louis Daguerre/Wikipedia
