1888 augusztusa és szeptembere között öt nőt gyilkoltak és csonkítottak meg a londoni East End túlzsúfolt nyomornegyedében, Whitechapelben. Némelyiknek a torkát is elvágták, arcát összeszabdalták, belső szerveit kivágták.
Bevándorló lehetett?
Még most, 130 évvel később is felkavaró olvasmány átböngészni a Hasfelmetsző Jacknek tulajdonított gyilkosságok részleteit, a viktoriánus főváros lakóinak azonban még zsigeribb élményt jelentettek. Egy gyilkos vagy egy gyilkos banda él a körükben, aki vagy amely a legborzalmasabb bűntettekre is képes. A londoniak egyszerűen nem tudtak szabadulni a kérdéstől: ki a tettes?
Ha a bűncselekmények nyers brutalitását nézzük, úgyszólván elkerülhetetlen, hogy számos brit arra a következtetésre jutott, a gonosz valahonnan kívülről érkezhetett a közösségükbe. Ebből egyenesen következett, hogy a sokszínű London etnikai kisebbségeinek jónéhány marginális figurája célkeresztbe került.
Orosz vagy lengyel zsidó
A Metropolitan Police főfelügyelője, Melville Macnaghten jelentésében az orosz Michael Ostrogot és Aaron Kosminski lengyel zsidót is megnevezte a gyanúsítottak között. A szélhámosként, tolvajként számon tartott Ostrog – állítása szerint egykor az orosz haditengerészet hajóorvosa volt – veszélyes életet élt már azelőtt is, hogy 1888 elején felbukkant volna Dél-Angliában, ahol a bíróság előtt az őrültség jeleit mutatta.
Aaron Kosminskit szintén őrültnek, valamint nőgyűlölőnek írták le, és elmegyógyintézetbe zárták 1891-ben. Ellene szólt, hogy megszólalásig hasonlított valakire, akit az egyik gyilkosság helyszíne – a Mitre Square – közelében láttak akkor, amikor 1888. szeptember 30-án Catherine Eddowes-t megölték.
Kosminski nem az egyedüli zsidó volt, akit gyanúba kevertek: Jacob Levyt szemtanúk szintén a Mitre Square-en láttak, és nyilvánvalóan együtt volt az áldozattal a gyilkosság éjszakáján. Amikor kiderült, hogy
Akár igaz is lehetett a gyanú, hogy egyikük, Ostrog, Kosminski vagy Levy az elkövető – ám az is egyértelmű, hogy áldozatai voltak az üldöztetéstől menekülve az 1880-as évek elején Londonba özönlő kelet-európaiak ezreivel szemben táplált előítéleteknek. Érkezésük felszínre hozta a kegyetlen „kívülálló” iránti rejtett félelmeket, s e sztereotípiának még a rendőrség – sőt a kormányhivatalnokok – sem tudtak ellenállni.
Egy herceg gyilkolt?
Mi van akkor, ha Hasfelmetsző Jack nem zsákmányra éhes, magányos gyilkos volt? Ha tettei valójában egy kollektív összeesküvés hideg fejjel és kiszámítottan elkövetett bizonyítékai? Ilyen félelmek akkor kerülnek előtérbe, amikor az uralkodó rend reputációja romokban hever. Pontosan ez történt az 1960-as, 1970-es évek ellenkultúrájában, amikor a Profumo- és a Lord Lambton-ügyekben kormányzati politikusok sározták be a nevük, valamint elterjedtek a bűnszervezetek magas rendőrségi és helyi önkormányzati kapcsolatairól szóló híresztelések.
A bizalmatlanság eme légkörében nem meglepő, hogy a számtalan ekkor született elmélet közül nem egy a viktoriánus kor végének legbefolyásosabb személyeit kötötte össze Hasfelmetsző Jackkel – nevezetesen a királyi család tagjait.
Viktória királynő unokája, Albert Viktor („Eddy”), Clarence és Avondale hercege – akinek apja 1901-ben VII. Eduárd néven lépett trónra, öccse, V. György pedig 1910-ben – már régóta vonzotta a vadabbnál vadabb elméleteket. Az egyik szerint a híresen léha herceg az 1888. év második felében
A másik elmélet szintén népszerűnek bizonyult: Eddy tetteit gondosan álcázni kellett. E változatban a protestáns ifjú az East Endre szökve elvett egy katolikus nőt, Annie Crookot, aki gyereket szült neki. Tudván, hogy a botrány megrengeti az uralkodóházat és életveszélyesnek bizonyulhat a monarchiára nézve, a hatalom néhány szürke eminenciása erőszakkal választotta szét a párt, majd megtervezte annak az öt nőnek a megölését, aki tisztában volt az igazsággal.
Minthogy titkos hatalom birtokában lévő, alattomban cselekvő ügynököket kevertek bele a teóriába, az uralkodó elit által vezényelt összeesküvés a szabadkőművesekhez hasonló titkos szervezetekkel kapcsolatos széleskörű előítéleteket tükrözte. Arra is alkalmas volt, hogy az öt nő megölésekor megfigyelt hátborzongató (és feltűnést keltő) rituális módszereket vonhassanak be az összeesküvés-elméletbe.
Talán orvos volt?
Könnyen és szabadon közlekedhettek a nagyvárosi alvilágban. Hivatásuk miatt szükségük volt boncolható tetemekre, ez pedig nagy hasznot hozó feketepiaci üzelmeket hívott életre. A védtelen női páciensekkel – különösen a kényszerkivizsgálására vitt prostituáltakkal – való érzéketlen bánásmódjuk a nép szemében ördögivé tette őket. Manapság talán jó hírnévnek örvendnek, ám az 1880-as években sok-sok brit készséggel elhitte a gyanút, hogy Hasfelmetsző Jack az orvosok körében keresendő.
Egyikük, akire gyanú árnyéka vetült, dr. D’Onston Stephenson volt, róla úgy gondolták, sátánista volt és örömlányoktól kapta el nemibetegségét – mindez elegendő motivációt nyújtott ahhoz, hogy kimetssze az áldozatok belső szerveit.
Az egyik viktoriánus rendőrfelügyelő gyanúsítottja Francis Tumblety amerikai kuruzsló volt – minthogy rabiátus nőgyűlölőként ismerték és szeretett testrészeket gyűjteni, könnyű volt ráhúzni a vizes lepedőt.
Maga Viktória királynő orvosa, a királyi családhoz az 1870-es évek eleje óta közelálló Sir William Gull szintén gyanús lett, magányos elkövetőként és egy nagyobb összeesküvés tagjaként egyaránt.
A gyógyítóból lett gyilkos narratívája további megerősítést nyert a rákövetkező években az olyan esetek miatt, mint dr. Crippen amerikai orvosé, akit felesége meggyilkolásának vádjával akasztottak fel 1910-ben, illetve Harold Shipmané, aki 2004-ben lett öngyilkos a börtönben, miután 15 páciense megöléséért elítélték, bár becslések szerint összesen mintegy 250 betegével végzett.
A teljes cikk – amelyben további bizarr elméletek hátterét ismertetik a szerzők – a magyar BBC History magazin legújabb, 2018. decemberi számában olvasható.
Kiemeltkép: Leeimage / AFP
