Nemrég érkezett a hír, hogy a NASA asztronautavadász űrszondája, az OSIRIS REx vizet talált a Bennun: az eszköz két spektrométere a hidroxilcsoportba tartozó, egymáshoz kötött oxigén- és hidrogénatomokat talált az agyagásványokba zárva, ami az adatokat elemző Arizonai Egyetem kutatócsoportja szerint azt jelenti, hogy az aszteroida találkozott már vízzel utazása során – a tudósok ráadásul úgy gondolják, hogy azon a nagyobb kisbolygón, amiből az aszteroida kivált, ténylegesen található számottevő mennyiségű víz.
Most japán kutatók bukkantak hasonlóan ásványokba zárt vízre több aszteroida felszínén: a Tokiói és a Kobe Egyetem, valamint a Japán Űrkutatási és Űrhajózási Intézet kutatói az AKARI műhold infravörös fényének segítségével detektáltak ugyanilyen agyagásványokat, mint amilyenek a Bennun is vannak. Az infravörös fénnyel az olyan molekulák is észlelhetők, amelyek szabad szemmel nem, így sikerült detektálni az úgynevezett hidratált ásványokat, amelyek a víz és vízmentes kőzetek kémiai reakciója során jönnek létre. A világűr kietlen körülményei között csak így lehet képes a víz ennyit utazni,
A japán kutatók találtak vizet az úgynevezett S-típusú aszteroidákon is, amelyekről eddig azt gondolták, hogy egyáltalán nincs rajtuk víz. De azt is leszögezték, hogy (a C-típusú kisbolygókkal ellentétben) itt nem azért lehetnek hidratált ásványok, mert az anyaaszteroidán több víz volt, hanem valószínűleg azért, mert ütköztek C-típusú aszteroidával, és így rájuk kerültek az ilyen elemek.
A felfedezés újabb bizonyítéka lehet annak, hogy a Földre tényleg aszteroidáktól érkezett a víz, de még mindig nem tudunk róluk eleget ahhoz, hogy ezt teljes bizonyossággal megállapíthassuk.
