Hamis pénzt nemcsak bűnözők gyártanak a meggazdagodás reményében amióta világ a világ, a hamisítás állami szinten is működött. A kormányok célja ezzel valamely ellenséges ország gazdaságának aláásása, és nyilván csak óriási tételben lehet eredményes. A milánói Sforzák például már a XV. században éltek eme eszközzel a velencei bankok ellen, de a britek is bevetették mind a forradalmi Franciaország, mind a függetlenségét kivívó Egyesült Államokkal szemben.
A XX. század elején a pénzhamisítás már az állami titkosszolgálatok kedvelt eszköze volt, az első világháború után pedig tömegesen vetették be a kontinens több államában. Miért épp a magyarok maradtak volna ki?
Nagy-Magyarországot látták
Az 1920-as évek közepén egy maroknyi hazafi hamis francia frankkal akarta elárasztani a világot, ebből robbant ki 1925. december 19-én az úgynevezett nagy frankhamisítási botrány. Azt azért nem gondolhatták, hogy hamis bankóikkal romba döntik a világ egyik legerősebb államát, de igazán nem is ez fűtötte őket, hanem a bosszú az igazságtalan trianoni békediktátumért.
Mások szerint a csehszlovák belpolitikát próbálták volna meg befolyásolni, ám a hazafias motiváció mindenképp enyhítő körülménynek számított lebukásuk után:
Amikor mi a térképészeti intézetnek naiv, hiszékeny és a törvényekben járatlan embereivel, szakmunkásaival az ezerfrankosokat négyszeresükre nagyítottuk, arra gondoltunk, milyen jó volna ennek az országnak a területét is a négyszeresére nagyítani. És amikor a papírt merítettük ki abból a vízből, akkor szemünk előtt megjelentek a gyönyörű Kárpátok vizei és folyói
– idéz a Rubicon.hu a hamisításban részt vett Gerő László őrnagy későbbi védőbeszédéből.
Rosszul sikerült hamisítványok
Valójában elég amatőr akció volt, mégis világraszóló balhé kerekedett belőle, azt viszont nem tudjuk, milyen magas szintre vezetnek a szálak. A munka az Állami Térképészeti Intézetben folyt, gróf Teleki Pál korábbi miniszterelnök valószínűsíthetően aktív szerepet vállalt a hamisítást végző gárda megszervezésében, a csalásban több állami szerv – például a Pénzügyminisztérium – is részt vehetett. Nézzük hát a részleteket.
Az egykori közellátási miniszter, Windischgrätz Lajos herceg sajt birtokán már 1922-ben megpróbálkozott hamis francia frankok gyártásával, de kevés sikerrel: a pénzhamisításhoz szakértelem, megfelelő eszközök és alapanyagok, illetve sok tőke szükséges. Ekkor egy német szakértő, Arthur Schultze segítségét kérte. A tökéletesített módszerrel és Gerő László őrnagy vezetésével egy idő után már a térképészeti intézetben folyt a munka, egy évvel később, 1925 őszére el is készült 30 ezer darab ezerfrankos bankjegy.
Nem lettek jók. Nem tudták lemásolni a vízjelet, a bankókhoz használt papírt nem sikerült beszerezni, illetve az ábrák és feliratok reprodukálása sem sikerült tökéletesen. A későbbi vizsgálathoz felkért szakértők megállapították, mindössze 4400 darab volt elfogadható minőségű, de még ez sem annyira, hogy a szakértő szemet megtévessze. Kilencezret találtak közepesnek, a többi, vagyis a bankjegyek fele csapnivaló volt. A csoport mégsem adta fel, hetekig taposta, gyűrte a pénzt, hogy használtnak tűnjön.
Botrány a bankban
Itt kellett volna abbahagyni, mégis megkezdték a terítést. Ennek első lépéseként Jankovich Arisztid, egy diplomáciai útlevéllel rendelkező nyugalmazott huszárezredes két bőröndnyi hamis ezerfrankossal Hollandiába utazott. Egy hágai bankban kellett volna átadnia a pénzt két ott várakozó személynek.
A pénztáros azonnal kiszúrta, kihívta a rendőrséget. Tragikomédiába illő jelente bontakozott ki, ahogy Jankovich diplomáciai mentességét fennen hangoztatva próbálta eltüntetni a bizonyítékot, azaz marokszám gyűrte harisnyájába a hamis pénzt.
Az ügynek komoly nemzetközi visszhangja lett, amit az ellenzék a kormány megbuktatására igyekezett felhasználni. A francia kormánynak azonban a magyarországi status quo fenntartása sokkal fontosabb volt pár hamis franknál, és a brit diplomácia is a magyar kabinet érdekében aktivizálta magát. Az ügy ezért a nemzetközi porondon egyre inkább háttérbe szorult, majd 1926 elején lekerült a napirendről.
A kúria 1926 májusában Windischgrätz Lajos herceget és a Jankovichnak futárigazolványt kiállító Nádosy Imre országos főkapitányt négy, illetve három és fél évnyi fegyházbüntetésre ítélte. A kormányzó 1928-ban kegyelemben részesítette őket, a magyar közvélemény pedig egyértelműen pozitívan ítélte meg hazafias tettüket.
Illusztráció: 1000 frankos bankjegy 1919-ből/Wikipedia
