Évszázadokig tartott, amíg az apák és gyermekeik közötti kapcsolat jogi vetületét szabályozták Nagy-Britanniában. 1576-ban törvényben rögzítették, hogy
az egyházközség, ahol a fattyak születtek, melyeket gondozásukra hagytak,
anyagilag nem felelős az érintett gyerekekért, a költségek a szülőket terhelik. 1733-ban ezt a rendelkezést megváltoztatták, mondván, minden „egyedülálló asszonyt, [ki] fattyúval várandós, s a fattyú eltartottja lesz vagy valószínűsíthető, hogy eltartatik” az egyházközség által, két bíró hallgassa ki eskü alatt a gyerek apjának személyéről.
Az apával fizettettek
A fizetségnek sokféle formája és fajtája lehetett. Minden apától megkívánták, hogy kárpótolja az egyházközséget a szülés és az anya szülés utáni egyhónapos felépülésének költségéért (fizetség a bábának, ágynemű a gyermekágyba, ápolási díj, stb.), s minden egyéb jogi költséget is álljon, ami az illető bíróság elé állítása és az apaság megállapítása során felmerült.
Ha egy szép kerek összeget kifizetett – persze olykor részletekben –, a további felelősségtől is megszabadult, ám néhány férfi számára heti támogatást írtak elő. A nőktől a gyerek hétéves koráig várták el a „gondozást”, sok férfi ennyi ideig fizetett, ám olyanok is akadtak, akik 15 éven keresztül folyósítottak összegeket.
A könyvelést az úgynevezett „törvénytelenek számlakönyvében” vezették, ebben az előírt és a ténylegesen megfizetett pénz nagyságát és időtartamát is leírták. Az apákkal az egyházközség aláíratott egy 80-tól 200 fontig terjedő adósságlevelet, ami igen komoly összegnek számított, ezt bevonhatták az apa halála vagy fizetésképtelensége esetén, de az is előfordulhatott, hogy
Inkább emigráltak
Például az 1822 és 1832 között a southwarki Vértanú Szent György egyházközségben lefolytatott apasági eljárásoknál az apák ötödét fogházba küldték biztosíték gyanánt, vagy mert nem voltak hajlandók kifizetni a szülés utáni költségeket, illetve a heti apanázst. Ezek az ítéletek gyakran beváltották a hozzájuk fűzött reményeket:
A pénz előteremtése persze egyáltalán nem ment könnyen, a „törvénytelenek számlakönyvéből” kiderül, állandóan és sok éven küszködtek a követelések behajtásával. Azt is feljegyezték, hogy számos apa inkább elszökött, minthogy fizessen: Fokföldre, Franciaországba, a Kelet-Indiákra, Írországba vagy Skóciába, illetve egyszerűen csak: „külföldre”.
Illusztráció: Jean-Honoré Fragonard:lopott csók / Wikipedia
