Abraham Lincoln elnökválasztási kampánya egybeesett a fotográfia amerikai térhódításával. Ez pedig kapóra jött a politikusnak, akiről ellenfelei hatásosan terjesztették el, hogy megdöbbentően csúnya ember.
A televízió előtti korban ennek persze kisebb jelentősége volt, de a híresztelésekből már dalok, gyűléseken skandált jelszavak lettek, komolyan veszélyeztetve Lincoln republikánus elnökjelölti esélyeit, és előkerültek az elnökválasztási kampány során is.
Retusálás nélkül is lehet csalni
Lincoln ezért felkereste a kor egyik legjobb nevű fotográfusát, Mathew Bradyt, hogy egy jól sikerült fotót készíttessen magáról, amivel befoghatja a csúfolódók száját. Brady ugyan alig látott, felvételeit is inkább alkalmazottai készítették, de jó érzéke volt a kompozícióhoz, és Lincoln esetében is tett arról, hogy a kép az előnyös tulajdonságait helyezze előtérbe.
Ügyes megvilágítással elérte, hogy a néző figyelme ne a politikus langaléta alakjára, hanem az arcára fókuszálódjon, Lincoln egyik kezét könyvekre tetette, a másikon behajlíttatta az ujjakat, hogy azok híres hosszúsága ne látszódjon. Még egy direkt megnagyobbított gallért is felvetetett vele, hogy aránytalanul hosszú nyaka se tűnjön fel senkinek.
A fotós segítségével győzött
Az így készült fotó aztán bejárta a sajtót, képeslapokon is terjesztették, könyvborítóként is felhasználták. A hiteles, ám ügyesen beállított felvétel sikeresen vette el az élét a Lincoln csúnyaságát firtató kritikáknak.
Ő maga később azt mondta, hogy „Brady és a Cooper Intézetben elmondott beszéd [e híres szónoklata biztosította be republikánus jelöltségét] csinált belőlem elnököt”.
