Javában zajlik Magyarországon az idegenhonos, ember által behurcolt két poloskafaj, a vándorpoloska és az ázsiai márványospoloska inváziója. Az intenzitás területenként változó, ami a gyakorlatban annyit tesz, valahol egyetlen ajtó- vagy ablaknyitásra tucatnyi „büdösbogár” zúdul a lakásba, máshol alig néhány surran be észrevétlenül egész szezonban.
Emberre nem veszélyesek, de jelenlétük azon túl, hogy „Jaj, de undorító, bogár van a lakásban!” is igen kellemetlen. Meglehetősen méretes rovarok, hangosan zúgva repülnek és ha veszélyben érzik magukat, gyomorforgató bűzzel árasztják el otthonainkat. Egyébként minden szempontból teljesen ártalmatlanok és egyébként rendszertanilag nem is a bogarak közé tartoznak. Korábbi cikkünkben összegyűjtöttünk pár gyakorlati tanácsot arra, hogyan bánhatunk el velük a lakásban.
A legnagyobb problémát viszont a szabadban okozzák, mindkét faj nagyon komoly mezőgazdasági károkat generál ott, ahol megvetette a lábát és terjedni kezd. Márpedig biztosan kijelenthetjük, Magyarországon ez történt, évről évre több lesz a poloska, kártételük mind nagyobb területet érint.
A természet nem tud megvédeni
Nézzük, miért. A barna ázsiai márványospoloska Ázsiából származik, a zöld vándorpoloska eredetileg Afrikában és Dél-Európában honos, a nemzetközi kereskedelemmel jutottak el a világ minden tájára. Ragadozóikat, kórokozóikat, élősködőiket „otthon hagyták”, új hazájukban ezért paradicsomi körülmények között találták magukat, egyedszámukat senki és semmi nem korlátozza.
A természetnek van ugyan egy kiváló receptje, ami nagyon röviden és kisarkítva annyit tesz, hogy a túlméretezett populáció tagjai mindent felfalnak maguk körül, legyengülnek, kiszolgáltatottabbá válnak a betegségekre, szaporodóképességük lecsökken. A végeredmény nagymértékű pusztulás, elvándorlás, míg a helyben maradó állomány végül beáll a normális, „egészséges” szintre.
Poloskáinknál ez nem működik: rendkívül sok tápnövényük van, rengeteget ebből az ember termeszt, elképzelhetetlen, hogy élelemhiányban szenvedjenek. Illetve jelenleg hazánkban épp a hódítás fázisában vannak, ha valahol éhkoppon maradnának újabb, érintetlen területeket vehetnek célba.
Pókok és darazsak
Egyelőre nem mutatkozik itthon olyan ragadozó, amely akár csak látszólag is rákapott volna az idegenhonos poloskák ízére. Tavaly bemutattunk egy videót, ahol egy kecskedarázs épp poloskára támad, hogy miután megölte feldarabolja és élelem gyanánt fészkébe vigye. Mindenképp köszönet illeti érte, de csepp a tengerben, hazai társasdarazsaink ugyanis generalisták: hernyóktól a kidobott hústermékekig mindent megesznek, nem fognak poloskákra specializálódni.
A videót Szentessy Anna készítette 2017-ben Budapesten, a Szent János Kórháznál:
Miután sokan láttunk pókhálóban vergődő büdösbogarat, a következő jelölt nyilvánvalóan nyolclábú szomszédaink, erről is volt videónk. Ők is kevesek viszont a megoldáshoz, hiszen passzív vadászok, vagyis ha a poloska nem repül az asztalukra, nem foglalkoznak vele. Másrészt őket is taszítja a bűz, hamar leszoknak erről a fogásról.
Horrorfilmbe illő módszer
Nagyon jó megoldás lenne viszont, ha őshonos, parazitoid életmódot folytató fürkészdarazsaink választanák célpontjukul a poloskákat. Már csak azért is, mert Afrikában és Ázsiában főként az ottani fürkészfajok tartják kordában a populációjukat. Itthon is működhetne, de mint fent már sugalltuk: a hazai fürkészdarazsaknak egyelőre eszük ágában sem jut idegenhonos poloskákra specializálódni.
A lényeg, hogy a nőstények élő bölcsőt keresnek megtermékenyített petéiknek, ami lehet valamilyen lárva, kifejlett rovar, az igények fajonként változnak. Az áldozatba bénító mérget fecskendeznek, a szerencsétlenéletben marad, de mozgásképtelenné válik.
Elhelyezik rajtuk vagy bennük a petét, majd amikor az kikel kezdetét veszi a horror. Lassan, módszeresen elkezdi felfalni a gazdaszervezetet kínosan ügyelve rá, hogy eközben minél tovább életben tartsa: a létfontosságú szerveket a végére hagyja. Mire végzett, kifejlett darázsként hagyja el az üres vázzá rágott rovar testét.
Az ember tehetetlen
Egyelőre az ember is csak a fejét vakarja a poloskagondok felszámolásán töprengve, hiába a gyilkos mérgek és a XXI. század technikája. A szabadföldi védekezés legnagyobb problémája, hogy a poloskák szedéshez közeli érettségi állapotban lévő termést károsítanak, ezekre pedig nagyon kockázatos rovarölőkkel kezelni.
Vannak úgynevezett rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idejű szerek is, magyarán gyorsan lebomló kemikáliák: megölik a rovart, majd elbomlanak, az embert már nem károsítják. Ám ezek többsége széles hatásspektrumú, vagyis minden élő szervezetet elpusztítanak, alkalmazásuk kifejezetten káros lehet. És akkor a biotermesztésről még nem szóltunk…
A jelenlegi kémiai megoldások csak korlátozott eredményt adhatnak, kifejezetten e két inváziós faj ellen működő megoldás nincs. Ami persze nem azt jelenti, hogy nem is lesz, a legüdvözítőbb megoldás az lenne, ha megtalálnánk és védekezési célból bevethetnénk a rovarok természetes ellenségeit – komoly kutatások folynak ezen a téren.
Az ideális egy olyan parazita életmódot folytató faj segítségül hívása lenne, amely:
- Hatékony, azaz jelentős arányban parazitálja a poloskafaj tojásait.
- Specialista, vagyis más élő szervezeteket – beleértve a rokon, de nálunk is őshonos, lényeges gazdasági és egyéb problémát nem jelentő poloskákat – nem parazitál.
- Megfelelő számára a hazai klíma és környezet,magyarán tartósan fenn tud maradni szabadföldi körülmények között is.
Jelenleg a világ több táján is keresik ezt a fajt, amely a klasszikus biológiai védekezés keretén belül kockázat nélkül, de legalábbis elhanyagolható ökológiai kockázattal már rövid távon képes nagymértékben csökkenteni a márványospoloska-népességet.
