A Hudson-folyó torkolatában immár 1886 óta mutatja az utat fáklyájával a hivatalosan a Szabadság megvilágosítja a világot című alkotás, közismert nevén a Szabadság-szobor. Az amerikaiak által gyakran csak Lady Libertyként emlegetett hölgy negyvenéves korára sem kellett aggódjon alakja vagy éppen bőrének simasága miatt, mégsem halmozták el úgy ajándékokkal, ahogy szépsége indokolta volna.
Megérdemelne egy karórát
Valami ilyesmi járhatott a fejében a Benrus órakészítő műhely alapítóinak, a román származású Lazarus fivéreknek, Benjaminnak, Oscarnak és Ralphnak. Manhattani műhelyükből kilépve néhány perc sétával tökéletesen ráláthattak a szoborra, és úgy érezték, valami apró kis csecsebecsét igazán megérdemelne már.
A cég 1926-ban kereste meg a szobor fenntartásával megbízott illetékes hadügyminisztériumi osztályt azzal, hogy
Az ajándék persze nem lett volna teljesen önzetlen, megvalósulása nemcsak New Yorkban, de a fél világon egy csapásra ismertté tette volna a Benrus óráit.
Féltek, hogy mindenki csinosítani akarná
A minisztérium érdekes módon viszont nem azzal az indoklással utasította el az ötletet, hogy Lady Liberty márpedig nem lesz senkinek a reklámarca, hanem arra hivatkozott:
Egy karórához hasonló modern kiegészítő zavaróan hatna a klasszikus ruhába öltöztetett figurán.
Tehát tulajdonképpen nem szerették volna, ha bárki megkérdőjelezi a hölgy stílusérzékét. Azt is hozzátették, ennek engedélyezése átszakítaná a gátakat, és ezután ruhagyártók kérhetnék, hogy átöltöztethessék a szobrot, a szépségszalonok pedig sminkjét vagy frizuráját igazítanák egy kicsit divatosabbra.
Az újságok éles nyelvű publicistáihoz is eljutott a terv, a New York Times szerzője is Lady Liberty helyébe képzelte magát:
Itt állok esőben, ködben, hóban és fagyban, és senki egy cipzárt nem ajánlott fel nekem – nem, még egy nyavalyás esernyőt sem.
Mintha lefejezték volna
A szobor kivilágítása egyébként már felállítása óta problémás ügy volt. Az alkotást készítő Bartholdi eredetileg teljesen, méghozzá piros–fehér–kék színekben kivilágítva képzelte el alkotását, ennek technikai részleteit azonban nem dolgozta ki. Az elektromosság lassú térnyerésével – 1886-ban még a Fehér Házban sem volt villanyvilágítás – több terv is született a technológia ezen új vívmányának felhasználásáról a Szabadság-szobornál.
Először a fáklya kapott ívlámpákat még a felállítás évében, majd az egész alakot is megpróbálták fényárba vonni, ám a kísérletek rendre furcsa eredményekhez vezettek. Egy időben a szobor feje tűnt el a sötétben, így úgy látszott, lefejezték, az 1931-es állapotokról pedig a Times tette szóvá, hogy
a rézistennőnek látszólag tokája van a világításrendszer tökéletlensége miatt.
Illusztráció: VANESSA CARVALHO / BRAZIL PHOTO PRESS
