A Miskolc környéki hegyekben leeső csapadékot két patak, a városon átfolyó Szinva és Pece szállítja a közeli Sajóba. A város terjeszkedése során nem törődtek azzal, hogy a szabályozatlan patakok medrének közelében emelt épületek árvíz esetén nemcsak akadályozzák az esővíz lefolyását, hanem néhol torlaszként állják útját.
A feljegyzések szerint az első jelentősebb miskolci árvíz 1691. május 23-án öntötte el az áldozónapi sokadalmat. A hegyekből lezúduló víz először a Pecét duzzasztotta meg, néhány órával később a Szinva is kilépett medréből, emberéleteket követelve és épületeket döntve romba. Hasonló mértékű pusztítást végzett az árvíz 1845. július 18-án is, akkor húsz ember lelte halálát.
Néhol 4-6 méter magasan állt a víz
A város történetének legsúlyosabb elemi csapása, a „nagy árvíz” 1878. augusztus 31-én zúdult Miskolcra. Az egyébként is rendkívül csapadékos nyár végén, augusztus 30-án este nyugat felől kiterjedt viharzóna érkezett a környékre, a felhőszakadás és zivatarok miatt néhány óra alatt hatalmas mennyiségű csapadék esett.
A Bükk hegységből lezúduló víz úgy felduzzasztotta a Szinvát és a Pecét, hogy a két patak éjfélkor kilépett a medréből. A víztömeg meg-megakadt az útjába kerülő hidakban, malomgátakban, házakban, majd elsodorta az építményeket, egyre nagyobb mennyiségű hordalékot halmozva fel, ami szűkítette a víztömeg útját.
A mentéshez szükséges eszközök hiányoztak, a hatóságok tehetetlenül szemlélték a zűrzavart és a rombolást.
A város romba dőlt
Az ár néhány óra alatt elvonult, de a pusztítás mértéke csak pirkadatkor vált nyilvánvalóvá. Mindenhol holttestek és állati tetemek hevertek szerteszét, a Búzavásártéren (ma Búza tér) tárolt kukorica- és búzakészletek megsemmisültek. Az árvíz letarolta a mai Madarász Viktor, Kossuth, Széchenyi, Palóczy László és Ady utcát, valamennyi hidat elsodorta, romba döntötte a kórházat, a katolikus elemi iskolát és a minorita rendházat.
A vészbizottság jelentése szerint a Miskolcot ért veszteség 1 739 771 aranyforintra rúgott. Az épületek és a hidak helyreállítása, az élelmiszerhiány és a fertőzések megelőzése érdekében albizottságok alakultak, megszervezték a kutak megtisztítását, a szemét és törmelék elhordását, a hidak újraépítését. Országszerte adakozás indult a város megsegítésére, még Ferenc József és Erzsébet királyné is küldött pénzadományt.
Mert nem tartották be a szabályokat
A befolyt összeg azonban csak a károk töredékét fedezte, így Miskolcnak gyakorlatilag egyedül, saját erőből kellett újjáépítenie belvárosát. A károsultak megsegítésére adták ki a következő évben a Miskolcz gyásza 1878. augusztus 31. című emlékkönyvet, amelyben egy helyi fényképész, Szinay István tíz felvétele is megjelent. Az árvíz nyomán készült az első ismert olajfestményt Miskolcról, Telepy György táblaképét a Herman Ottó Múzeum képtárában őrzik.
A közgyűlés a polgármester javaslatára döntött a Szinva és a Pece szabályozásáról, valamint a víz lefolyását gátló épületek (főként a vízimalmok) elbontásáról, a rendezési tervek következetes megvalósításáról. Ezek részben anyagi okokból, részben az érintettek ellenállása miatt nem valósultak meg teljes mértékben.
A nagy árvíz ötvenedik évfordulóján, 1928-ban a Szent Anna téren állítottak fel emlékművet (Gárdos Aladár alkotása), és minden évben itt emlékeznek meg a katasztrófáról. Az ár magasságát egykoron számos jelzés örökítette meg, némelyikük még ma is látható, többek között a megyeháza és a színház falán.
Cikkünk az MTVA Sajtóadatbankja anyagának felhasználásával készült. Illusztráció: Fortepan/Lissák Tivadar
