Sokan talán már gyerekként, a világtérképeken méltatlanul összezsúfolt és eltorzított északi sarkvidék tanulmányozásakor felfedezték, hogy a furcsa orosz és skandináv neveken túl egy ismerős elnevezéssel találkozhatnak:
A legtöbben azt is tudják, hogy nem véletlenről van szó, a szigetcsoport földjére a modern időkben valóban a Monarchia felfedezői léptek először, akik természetesen a császárról nevezték el azt.
Dicsőség és haszon
Kevésbé ismertek viszont a kalandos út részletei, amelyek méltán kaphattak volna helyet egy Verne-regény lapjain is. Az 1870-es évektől a gyarmatosításból kimaradt, de nagyhatalmi ambíciókat dédelgető Monarchia is igyekezett részt venni a Föld még megmaradt, feltérképezetlen területeinek kutatásában.
Az északi sarkvidékre vezetett expedíciók nem pusztán az Északi-sark elérésének dicsőségét tűzték maguk elé, hanem gazdasági haszonban is reménykedtek, a fő cél az úgynevezett északnyugati, vagyis a Kanada északi partjai mellett elvezető, illetve az északkeleti – az Északi-tengert a Csendes-óceánnal Oroszország „fölött” összekötő – átjáró megtalálása lett volna.
Egy év a jég börtönében
Utóbbi volt a Bécsi Földrajzi Társaság vezetője, Johann Wilczek gróf által életre hívott – és többek között Zichy Ödön gróf bőkezű adományából finanszírozott –, 1872-ben indult felfedezőút végső célja is.
Az útra épített, sarkvidéki viszonyokra felkészített gőzös, az Admiral Tegetthoff júniusban érte el az Északi-tengert, ott azonban hamar rosszra fordult Karl Weyprecht kapitány és 24 fős legénységének sorsa. Ahelyett, hogy a tervek szerint egy meleg tengeráramlatot meglovagolva a Bering-szoros felé haladt volna, a hajó hamarosan a jég fogságába került. A Tegetthoff hosszú hónapokig tehetetlenül sodródott, ráadásul észak felé.
Közel egy évnyi fagyoskodás után a legénység talán már kezdte feladni a megmenekülés reményét, amikor
Ezt a napot tekintjük a Ferenc József-föld felfedezésének, noha az olyan hagyományos aktusok, mint a partra lépés vagy a zászló kitűzése még jó sokáig várattak magukra, a hajó ugyanis csak két hónappal később ért a szigetek közelébe.
A Szovjetunióé lett
A legénység végül minden mindegy alapon úgy döntött, sorsára hagyja a gőzöst, és a mentőcsónakokkal igyekszik biztonságba jutni. Az orosz partok felé evezve felszedte őket egy bálnavadászhajó, végül az indulás után bő két évvel, 1874 szeptemberében értek vissza Bécsbe.
A Monarchia soha nem nyilvánította felségterületének az értéktelennek és szinte elérhetetlennek tartott szigeteket, amelyeket később a Szovjetunió vett birtokba, és ma is Oroszországhoz tartoznak.
Illusztráció: A Tegethoff-fok a Hall-szigeten/Wikipedia
