Mivel a Hold atmoszférája elhanyagolható és gravitációja gyenge, a felszínen található jég azonnal elpárolog és elveszik, amint napfény éri. Éppen ezért Shuai Li, a Hawaii Geofizikai és Bolygótudományi Intézet munkatársa kollégáival a holdi sarkoknál található, napfénytől védett krátereket mérte fel – számol be az IFLScience.
Ezen területek tanulmányozása egyáltalán nem könnyű, hiszen állandóan árnyékban vannak. A szakértők így a kráterek faláról és a közeli hegyekről visszaverődött fényt használták fel, melyről a Moon Mineralogy Mapper gyűjtött adatokat.
Az elemzés alapján az érintett régiókban egy 280 négyzetméteres felületen, a holdfelszín felső néhány milliméterében vízjég fekszik. Bár csak a vizsgált kráterek 3,5 százaléka tartalmazza az anyagot, bizonyos területek 30 százalékát jég boríthatja. Ez elegendő lehet egy kisebb bázis ellátásához, ráadásul kinyerése sem okozhat komolyabb problémát.
Az első holdi vízjégre utaló adatokat az Apollo-missziók alatt gyűjtötték. A küldetések során olyan kőzetmintákat hoztak el az asztronauták, melyek víznyomokat tartalmaztak. Azóta több közvetett bizonyítékot is találtak a helyi víz létezésére.
Az elkövetkező missziók egyik fő feladata az lesz, hogy kiderítsék, miként került a vízjég az égitest felszínére, illetve hogy hogyan lép interakcióba az anyag a tágabb értelemben vett holdi környezettel.
Kiemelt kép: Pixabay
