A béka és a rovar maradványait a megkövesedett gyanta 99 millió éve őrzi. A szakértők szerint a kövület a legidősebb és legjobb állapotban fennmaradt békamaradvány, melyet valaha borostyánban azonosítottak – írja az IFLScience. A lelet ráadásul azt is bizonyítja, hogy a korszakban a kétéltűek a nedves, trópusi régiókban is előfordultak.
A fosszília olyan jó állapotú, hogy a kutatók képesek voltak részleteiben is tanulmányozni a maradványt. A vizsgálat alapján a borostyánban rekedt béka egy egészen új fajhoz, az Electrorana limoaehez tartozik.
A szakértők emellett további három békaleletre is bukkantak Mianmar híres borostyán-lelőhelyein. A térségben korábban már ősi madár-, hüllő-, rovar- és növénymaradványok is előkerültek.
A kréta kori békák leginkább a mai Bombina és Alytes nemek képviselőire hasonlíthattak – előbbi csoportba tartozik többek közt a hazánkban is őshonos vöröshasú unka (Bombina bombina) is.
Bár napjainkban a legtöbb békafaj az Egyenlítőhöz közel, a trópusi esőerdőkben él, viszonylag kevés kétéltűekhez köthető kövület maradt fenn ezekben a régiókban. Ennek elsődleges oka az, hogy a térségben főként kisebb békák éltek, melyeknek csontjai csak ritkán konzerválódtak. A szárazabb, mérsékeltebb övezetekben előforduló nagyobb fajok fosszíliái jóval gyakrabban maradnak fenn.
David Blackburn, az új tanulmány társszerzője szerint szinte lehetetlen, hogy a korszak kis békáinak csontjai többnyire három dimenzióban konzerválódjanak. A leletben a legérdekesebb azonban a maradvány ökológiai kontextusa.
Ezek a békák egy olyan trópusi ökoszisztéma részét képezték, amely bizonyos értelemben talán nem különbözött sokban attól, amit ma is látunk – a dinoszauruszokat leszámítva
– nyilatkozta a szakértő.
Könnyen elképzelhető, hogy a korabeli esőerdők számos mai ökoszisztémához hasonlóan békák brekegésétől voltak zajosak.
(Kiemelt kép: Lida Xing/China University of Geosciences)
