Bizonyos emlősök, így az emberek, az elefántok, a majmok, a manátuszok, a szirtiborz-alakúakak és a medvék emlői nem a hasukon, hanem a mellkasukon találhatóak.
A legtöbb emlősnek, így a kutyaféléknek, a macskaféléknek, a patás állatok többségének, a rágcsálóknak és a nyulaknak ugyanakkor az emlőmirigyei a hasukon, a lábak között helyezkednek el. Mivel az érintett élőlények mind más-más számú utódot hoznak egyszerre világra, kizárható, hogy a kicsinyek száma határozza meg az emlők pozícióját.
A majmok és a medvék például rendszerint ülve, míg a patások általában állva etetik kicsinyeiket – utóbbi technika veszély esetén a gyors menekülést segíti. A ragadozók többsége ezzel szemben rendszerint fekve táplálja kölykeiket.
Hogy az állva etető elefántok emlőmirigyei miért épp elől vannak, nem tudni pontosan. Lehetséges, hogy a szokatlan pozíció oka a mellkas és az ágyék közti terület egyedi lejtése, illetve a rövid nyak és az ormány, amely megnehezítené a borjú számára, hogy hozzáférjen az anya hátsó lábai között lévő emlőkhöz.
Az elérhetőség feltételezhetően más állatoknál is fontos. A főemlősök például gyakran cipelik mellkasukon kicsinyüket, melyek így könnyedén hozzáférhetnek a tápláló tejhez.
(Kiemelt kép: Thinkstock)
