Nem tudni, hogy a lékeléskor a szarvasmarha halott volt-e már – írja a Live Science. Az ugyanakkor megállapítható, hogy ha a műtétkor az állat élt is, nem sokkal később bizonyosan elpusztult, mivel a koponyáján nem azonosíthatóak a gyógyulás jelei.
A kutatók azt sem tudják, hogy mi lehetett a beavatkozás célja. Fernando Ramirez Rozzi, a Francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont munkatársa és az új tanulmány vezető szerzője szerint amennyiben a koponyalékelés, azaz a trepanáció célja az állat megmentése volt,
Az sem lehetetlen, hogy a szarvasmarhát egyszerűen arra használták, hogy a koponyáján gyakorolják a lékelést.
A leletet egy 1975 és 1985 között zajló ásatás során került elő a nyugat-franciaországi Champ-Durandnál. A koponya vizsgálata felfedte, hogy a maradvány időszámítás előtt 3400-3000-ből származik.
Mikor a kutatók először vizsgálták a szinte teljesen ép leletet, úgy vélték, hogy a sérülést egy másik szarvasmarha okozta. 2012-ben azonban Ramirez Rozzi és kollégája, Alain Froment ismét tanulmányozták a különös lyukat. A szakértők hamar rájöttek, hogy a sérülést trepanáció idézte elő. Egy másik állat szarva által ejtett lyuk körül ugyanis kisebb repedések szoktak futni, az 5000 éves koponyán azonban nem találtak ilyen nyomokat.
Az elektronmikroszkópos elemzés utóbb apró vágásokat fedett fel a lék körül. Hasonló metszéseket látni azokon emberi koponyákon, melyeken trepanációt hajtottak végre.
A legkorábbi ismert koponyalékeléseket az időszámítás előtti 11-10. évezredben, a mezolitikum alatt végezték. A régészek máig nem tudják, hogy pontosan mi volt a célja az efféle beavatkozásoknak. Lehetséges, hogy a trepanációt gyógyító vagy rituális céllal végezték el.
(Kiemelt kép: Pixabay)
