Az első civilizációk: betegségek és szemmel verés
Megitatta velem élettől megfosztó varázsitalát. Piszkos, halálos vizében merített meg. Bedörzsölt ártó, gonosz olajával.”
A boszorkányságtól való félelem évezredeken keresztül kísértette az emberiséget, derül ki a fenti mezopotámiai leírásból.
Az ékírással, agyagtáblára lejegyzett boszorkányellenes szövegek jobbára rosszindulatú asszonyokként festik le a boszorkányokat, akik ártalmas praktikákat folytatnak. Áldozataikról képmást készítenek, majd végtagjaikat csavargatva okoznak nekik fájdalmat – olvasható. Azzal vádolták őket, hogy e kis figurákat sírba temették, az áldozatot mágikusan hullákkal párosítva. Ennek következtében az emberek óvakodtak, hogy a boszorkánysággal gyanúsítottaktól ételt, italt fogadjanak el,
A Mediterráneum keleti részén élő népek attól tartottak, bosszúszomjas boszorkák veszedelmes szellemek seregével bocsátanak betegségeket az emberekre. E fenyegetésre válaszként az ördögűzést megkísérlő papok varázsigéket sorakoztattak fel, melyek elvileg elűzték a rosszakaratú szellemeket.
E félelmek táplálták az ókori Egyiptom és Izrael boszorkánysággal kapcsolatos elképzeléseit, és e két forrásvidékről eredt a „szemmel verésre” képes nőkről dédelgetett felfogás is. figyelmeztetnek a zsidó szövegek, a Példabeszédek könyve is óv a súlyos következményektől.
Ekkoriban már a boszorkányok és a női próféták, jövendőmondók közötti különbség is kezdett elmosódni, ez pedig borzalmas sorsra juttatott sok ezernyi nőt az elkövetkező évszázadokban.
Görögök és rómaiak: disznókká változtatott férfiak
Óvakodj az elhagyott asszonytól – ehhez hasonló jó tanácsokkal szolgálnak a görög elbeszélő költemények, melyekben rendre feltűnnek bosszúért lihegő, kotyvasztott főzetükkel volt férjüket állattá változtató nők. Legismertebb képviselőjük
Mikor Róma birodalma elterpeszkedett Európában, a boszorkányok képe ismét átalakult, gyakran képzelték őket öregnek és rondának, mint az 1. században élt Horatiusnál feltűnő Canidiát és Saganát. Ezek az alakok termékenyítették meg leginkább a nyugati civilizációban elterjedő boszorkány-sztereotípiát.
A római boszorkány szexuális ragadozó is lehetett, kéjvágyó, féltékeny idősebb nő, aki mágiával ejti rabul a fiatalabb férfiak szívét. Az egyik történet szerint a boszorka egy másik nővel háló férfit hóddá változtatott.
A római irodalom boszorkái különösen vonzódnak a tetemekhez és a szellemidéző jósláshoz. Seneca unokaöccse, Lucanus Pharsaliájában az Erichto nevű boszorkány temetőkben és halotti máglyákon kotorászik testrészek után:
belevájva kezét a szemüregekbe, kéjesen halássza ki a dermedt szemgolyót, s szikkadt kezekről marcangolja a halovány körmöket.”
Olyan történetet is ismerünk, melyben a dühös boszorka kozmikus erők fölött rendelkezik, viharokat támaszt és alvilági isteneket idéz meg.
15–18. század: tízezrével legyilkolt ártatlanok
A 15. században a Sátán munkálkodásától való félelem – melyet a könyvnyomtatás feltalálása tovább táplált – a boszorkányperek korának beköszöntét hívta elő. Az üldözési mánia hatalmas mennyiségű információtömeget termelt a perbe fogottakról.
Nagyjából 30 és 50 ezer közé esik – ám egyesek szerint a több százezres adat sem rugaszkodik el a valóságtól – a boszorkányságért kivégzettek száma e korban, s ezrével vannak, akiket név szerint is ismerünk.
ám sokan nem feleltek meg a bevett előítéleteknek. Lehettek fiatalok vagy öregek, házasok vagy özvegyek, szegények vagy gazdagok. Sokan javasasszonyok vagy bábák, esetleg vajákos férfiak voltak, akik a boszorkányos praktikáktól való védelmet vállalták, ám időnként ehelyett pont rájuk terelődött a veszedelmes gyanú.
Bár valóban előfordultak esetek, melyekben ártó varázslatot kívántak haragos, irigy, bosszúszomjas emberek áldozataikra küldeni, a kivégzettek döntő többsége ártatlan lehetett. S bár a vádakban eleinte a szomszédok, a haszonállatok és termények megbabonázása szerepelt, a kínvallatások hatására hamarosan perverz orgiákról és boszorkányszombatokról terjedtek vadabbnál vadabb históriák a kontinensen.
Az inkvizítorok könyörtelenül kínvallatták a vádlottakat, beigazolandó az ördögi konspirációtól való félelmüket. Az elzászi Colmarban ehhez hasonló kérdésekkel sorozták meg a gyanúsítottakat:
Mi volt a te urad neve az ördögi démonok között? Milyen démonok és név szerint kik vettek részt a boszorkányszombaton? Hogyan zajlott a tivornyázás?”
20. század: megbabonázott tömegek
Az 1939-ben megfilmesített előző századfordulós meseregény, az Oz, a nagy varázsló banyaképű Nyugati Gonosz Boszorkányától a Bewitched címmel 1964 és 1972 között vetített amerikai tévésorozatig a boszorkák komoly hatást gyakoroltak a 20. századi nyugati kultúrára.
Nem ekkor szabadult el először az alkotók képzelete: a boszorkány már a 18. században is fontos szereplője volt a gótikus melodrámáknak. E sötét hangulatú, romantikus regényekben mindig nők – olykor öreg banyák, olykor viszont gyönyörű fiatal lányok – voltak a boszorkányok.
Cselekményük is általában a középkorban vagy a boszorkányperekkel átitatott kora újkorban játszódott. Wilhelm Meinhold (1797–1851) lutheránus tiszteletes népszerű Borostyán boszorkány című könyvében egy 17. századi ifjú gyógyítónő segíti a falusiakat, hogy szembeszálljanak a gonosz boszorkákkal, ám mikor elfogy a tudománya, nemesi rangú szerelmének kell megmentenie az ördögi szövetség vádjától.
Az egymásnak is ellentmondó boszorkányábrázolások számos filmet, televíziós sorozatot inspiráltak. A Nyugati Gonosz Boszorkány évszázadok örökségét vitte tovább s számtalan halloween-jelmez ihletője lett. A televíziós vígjátékok – így a Bewitched –
A 21. század fordulóján már a fiatalabb változat – aki felveszi a harcot a modern társadalom igazságtalanságaival és gonoszságaival, ahogy azt a Sabrina, a tiniboszorkány (amerikai sorozat, 1996–2003), a Bűbájos boszorkák (1998–2006) és a Buffy, a vámpírok réme (1997–2003) esetében láttuk – nyűgözte le nézők millióit a földkerekségen.
A teljes cikk a BBC History magazin legújabb, áprilisi számában olvasható.
Kiemelt fotó: Wolf Tracer Archive/Photo12/AFP
