Tudomány bbc history

Mindkét oldal támadta, mégis békét teremtett a rendelet

BBC History
BBC History

2018. 04. 13. 08:35

IV. Henrik megtalálta a kényes egyensúlyt, és rendelét bár mindkét oldal - katolikusok és protestánsok egyaránt - támadta, mégis viszonylagos békét teremtett és talpra állította Franciaországot.

Ha a kora újkori higiéniai viszonyokon szeretnénk köszörülni a nyelvünket, akkor azt mondhatnánk, hogy IV. Henrik gyakrabban váltott vallást élete során, mint ahányszor megfürdött. Ez persze erős túlzás, de tény, hogy a navarrai Bourbon családba született Henriket ugyan katolikusnak keresztelték, de anyja hatására valójában hugenotta hitben nevelkedett.

Amikor aztán IX. Károly francia király testvérével, Valois Margittal kötött 1572-es házasságának előestéjén, a hírhedt Szent Bertalan éjszakán lemészárolták a vendégsereg protestáns részét, a fogságba esett Henrik kénytelen volt visszatérni – látszólag – a katolikus hitre.

Hosszú háborúskodást és a hugenottákhoz való visszatérést követően, majd III. Henrik halálával ő lett a francia trón első számú várományosa, és belátva, hogy hugenottaként nincs esélye az ország kormányzására, így szállóigévé lett mondásával:

Párizs megér egy misét!”

– 1593-ban újra a katolikus egyház kebelén találta magát. Ezután látott hozzá, hogy lezárja a Franciaországot hosszú évek óta megosztó és feldúló vallásháborút.

A 420 éve, 1598. április 13-án kiadott nantes-i ediktum ennek érdekében szabályozta a francia protestánsok vallásgyakorlását.

A nantes-i ediktum a francia Nemzeti Levéltárban Forrás Wikimedia

A törvénycsomag tulajdonképpen patikamérlegen egyensúlyozta ki a két vallási közösség jogait: a király nyilvánvaló hugenotta szimpátiája ellenére jól tudta, hogy az állam kulcsfontosságú pozícióit birtokló és a népességben is többséget alkotó katolikusok tűrőképessége igencsak véges, ha a protestánsok jogairól van szó.

Az ediktum először is amnesztiát adott a változó intenzitással 1562 óta zajló háború résztvevőinek, sőt azt is megtiltotta, hogy ennek eseményeiről vita folyjon. A protestánsok megkapták a jogot vallásuk szabad gyakorlására, építhettek saját templomokat, temetőket, alapíthattak iskolákat, de a katolikus egyháznak fizetendő tized alól nem kaptak felmentést, életmódjuk tekintetében pedig alkalmazkodniuk kellett a többségi valláshoz – tehát például meg kellett tartaniuk a katolikus ünnepeket. A király elrendelte azt is, hogy a protestáns közösségek anyagi fenntartását – egyházi adó hiányában – a francia udvar biztosítsa, és kijelölt 150 olyan körzetet is az országban, amelyek az ellenségeskedések esetleges kiújulása idején menedéket biztosítottak volna a protestánsoknak. Ezek egy részének élére hugenotta kormányzót nevezett ki, váraikba protestáns helyőrséget helyezett el.

Túlzás lenne azt állítani, hogy az ediktum egy csapásra békét teremtett a két vallás hívei között: a katolikusok sokallották, a protestánsok kevesellték a megadott jogokat, a régi sérelmek pedig természetesen megmaradtak a felszín alatt. Az ediktum óriási ellenállást váltott ki a katolikus vezetésű egyetemeken és bíróságokon is, amelyek a végrehajtást is igyekeztek meggátolni.

Gondot jelentett, hogy a Henrik ellen háborút vívó katolikus államok, legfőképpen Spanyolország, illetve VIII. Kelemen pápa sem fogadta el a vallásgyakorlás szabaddá tételét, de a francia királynak sikerült annyira összefognia országának erőit, hogy a külső ellenségek elleni háborúkat sikerrel vívja meg.

A jó Henrik király

Ha Henrik személyes életét nézzük, a nyilván komoly lelkiismereti válságot okozó hitváltás és az ediktum kiadása nem hozott sok jót a számára. Ugyan népszerű királynak számított – a franciák ma is bon roi Henri-ként, azaz „a jó Henrik király”-ként emlékeznek rá –, ám életét mégis egy fanatikus katolikus szerzetes által elkövetett merénylet oltotta ki 1610-ben.

IV. Henrik portréja, festette? Ifjú Frans Pourbus Forrás: Wikimedia

Sokan azon a véleményen vannak, hogy az ediktum is csak ideiglenes kompromisszum volt, hiszen Henrik halála után, XIII. Lajos hatalomra kerülésével rögtön megkezdődött a protestánsok jogainak csorbítása. Térítőmissziók indultak a hugenotta területekre, fegyveres összecsapásokra is sor került.

XIV. Lajos pedig még erőszakosabban lépett fel a protestánsokkal szemben, aminek hatására rengetegen menekültek el az országból vagy tértek át katolikus hitre. A Napkirály 1685-ben, fontainebleau-i ediktumában azzal az indoklással vonta vissza a nantes-i ediktumot és tiltotta meg a protestáns vallásgyakorlást, hogy Franciaországban már nincsenek hugenották.

Henrik törvényeinek jelentőségét mégsem lehet túlbecsülni. Hiába támadták mindkét oldalról, a nantes-i ediktum mégis viszonylagos békét teremtett, és jó alapot biztosított Henriknek és utódainak, hogy a külső ellenségtől és belső széthúzástól fenyegetett országot talpra állítsák. A mű tartósságát jól mutatja nemcsak az, hogy Franciaország XIV. Lajos idején már szinte egyedül volt képes hadat viselni fél Európa ellenében, de az is, hogy Henrik utódai, azaz a Bourbon-dinasztia – kisebb megszakításokkal – 1848-ig ült az immár újra katolikusnak nyilvánított ország trónján.

Kiemelt kép: A Szent Bertalan-éj ábrázolása François Dubois festményén, Wikimedia

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.