Mikor, és miért szüntették be a britek a nyilvános lefejezéseket?
A kérdés első felére jóval könnyebb válaszolni: az utolsó nyilvános lefejezésekre 1746-ban és 1747-ben került sor, amikor a Stuart-ház restaurációjáért síkra szálló jakobista felkelők három vezérét végezték ki ily módon a Tower Hillen, azaz a londoni Tower mellett, de már a történelmi városhatáron kívül álló kis magaslaton, ami az ilyen kivégzések hagyományos helyszínének számított.
Hozzá kell viszont tennünk, hogy ők a halálnak e formáját valójában ítéletük enyhítéseként kapták, hiszen a felségárulók hagyományos büntetésének a „hanged, drawn and quartered” számított, amelynek keretében a bűnöst a kivégzés helyére vonszolták, majdnem fulladásig felakasztották, majd kasztrálták, kizsigerelték, lefejezték, és utána négyelték fel, hogy aztán közszemlére tegyék maradványait.
és Angliában szinte kizárólag az árulás vádjában bűnösnek talált főrendeknek volt fenntartva, akiket a király megkímélt attól, hogy a hagyományos kínok között leljék halálukat.
A felségáruló nőknek a nem kevésbé rettenetes máglyahalál volt az osztályrészük, ha nem részesültek a lefejezés kegyében, ahogy például Boleyn Annával is történt.
A felvilágosodás szorította ki
A Hannoveri-ház uralkodása idején ugyan az úgynevezett Bloody Code, azaz „Véres törvények” hatására a halálos ítéletek száma hihetetlen magasságokba szökött, ám a köztörvényes bűnözőknek az akasztás és nem a lefejezés volt az osztályrészük. Például a 12 pennyt, tehát egy korabeli képzett munkás heti bérének huszadát meghaladó lopást is lefejezéssel büntették.
A hagyományos elképzelés szerint a lefejezést a felvilágosodás humanista értékrendje szorította ki a büntetési formák közül Nagy-Britanniában, ám emellett nehéz úgy érvelni, hogy tudjuk, A nyaktilóhoz képest a kötél általi halál a brit elítélteket hosszú és indokolatlan szenvedésnek tette ki.
Tovább árnyalja a képet, hogy hiába áldozott le a nyilvános lefejezések kora, nyilvános kivégzésekre egészen 1868-ig sor került Nagy-Britanniában: az utolsó ilyen ítéletet Michael Barrett bombamerénylőn hajtották végre, sőt még a két háború között is teljes biztonsággal állították a legtöbben, hogy a szigetországnak azért nincs szüksége fegyveres rendőrökre, mert a bűnözőket visszafogja a vesztőhely rémisztő árnyának gondolata.
A szerző Clive Emsley, brit történész és kriminológus
Kiemelt fotó: Showtime/Archives du 7eme Art/Photo12
