Tudomány
Woman in field of daffodils

Honnan tudják a növények, hogy itt a tavasz?

Bihari Dániel
Bihari Dániel

újságíró. 2018. 02. 18. 12:00

A szemünkben csak „vegetáló” élőlények értik és alkalmazzák a fizikát. A tavaszt a víz mozdulása jelzi, a növekedési irányokat a gravitáció, a virágzás idejét pedig a nappalok és éjszakák hosszának váltakozása.
Korábban a témában:

Ha tél derekán kisüt a nap, hosszabb-rövidebb időre felmelegszik az idő, annak nagyon meg tudunk örülni, miközben a naptárra pillantva tudjuk, a nagykabátot korai még betenni a szekrénybe. Emberek vagyunk.

A medve is legfeljebb morogva visszabújik a barlangjába, ha átverte az időjárás, madarakról pedig tudjuk: egyes párok megpróbálkozhatnak költéssel. Ha bejön, hatalmas nyereség a plusz egy fészekalj, ha pedig nem, hát próbálkoznak később.

A highspeed DSLR photo that shows a bechstein?s bat on its acrobatic flight through the black night. The mouth is wide opened using echolocation for orientation.
Hónapokig visszatartják a spermát a denevérek
A cinkék pedig már cifrázzák a csajozós dumájukat. Hogyan hat az állatokra a januári tavasz?

Nem vágják a centit tavaszig

No, de mit tehetnek a növények, honnan tudják, mikor jött el tényleg a tavasz? A kibomlott rügyeket ők már nem vonhatják vissza, ha újra morcosabbá válik a tél. Sokan tudni vélik: a növények érzékelik a fény és a sötétség időtartamát, a változásából tudják, mikor jött el a tavasz.

Annyiban igaz, hogy valóban érzékelik, sőt reagálnak is a sötét és világos időszakok 24 órán belüli arányának eltolódására, de ezt többnyire nem a tavasz érkezésének megállapítására »használják fel«

– tudjuk meg Dr. Rudnóy Szabolcs biológustól, az ELTE TTK Növényélettani és Molekuláris Növénybiológiai Tanszékének adjunktusától.

A növények országa elképesztő változatosságot mutat, a részleteket tekintve csak általánosságokban beszélhetünk azzal a további megkötéssel, hogy témánk szempontjából ketté kell választani az évelő és a csupán egy évig élő fajokat.

Fotó: Thinkstock

Van, akinek kell a hideg, más sokat kockáztat

Utóbbiak késő ősszel, a tél kezdetén elpusztulnak, tavasszal magról kel ki az új generáció, a csírázáshoz nem kell más, mint megfelelő hőmérséklet és elegendő elérhető víz. Gondoljunk csak a házi feladatként csíráztatott babra: télen, vak sötétben is növekedésnek indul a kályha mellett vizes vattába bugyolálva.

Persze érdemes tudni, hogy vannak növények, amelyeknek fényre is szükségük van a csírázáshoz, vagy akár arra, hogy a mag keresztülmenjen egy állat emésztőrendszerén.

Egy komolyabb fagy érkeztével azonban az illető lágyszárú pórul járt.

Viszonylag jól bírják a hideget, de csak egyetlen program működik bennük, ami ha egyszer elindította a csírázást, utána akár a hóban is növekszik, virágot hoz, és vagy túléli az esetlegesen beköszöntő mínuszokat, vagy nem. Magyarán ezeknek a növényeknek nagyon ellenállónak kell lenniük, és szerencsésnek, hogy élve megússzák az időjárás tréfáit.

Close-up of crocuses in snow
Fotó: Thinkstock

Egyes növényeknek viszont bizonyos fejlődési szakaszban kifejezetten szükségük van a téli csípős hidegre, hogy később virágot hozhassanak – a biológus az őszi búzát hozza példának, de sok-sok ilyen növény létezik.

A mag nyugalmi állapotban van, de ha megfelelő a környezet, csírázásnak indul, esetünkben már vetés után nem sokkal fejlődni kezdenek a fiatal hajtások, de határozott növekedésnek csak tavasszal indul, és a későbbi virágzáshoz szükségük van a téli hidegre is.

Ha a hazai őszi búzát mondjuk, Görögország déli tájain vetnénk el, a növény ugyan kifejlődne, de jó eséllyel nem hozna virágot, így termést sem.

Érzik a gravitációt

Egy érdekes kitérő kedvéért térjünk vissza a kályha mögött csíráztatott babra. Honnét tudja a sötétben, merre indítsa a gyökerét és merre a hajtását? Mert előbbi mindig „lefelé”, utóbbi mindig „felfelé” kezd növekedni. Ha úgy mondjuk, a Föld középpontja és az azzal ellentétes irányba, meg is van a megoldás: érzékelik a gravitációt.

Elképesztő, de tényleg így van, a „magot” lehet, hogy átveri az időjárás, de hogy nem fog gyökérrel előre előbújni a földből, arra mérget vehetünk.

Egyes fajok speciális szervei érintésre is reagálnak. Ezt a képességet a mimóza fejlesztette tökélyre, ha megérintjük a levelét, az egész sor azonnal bezár – a mi szemszögünkből nyilván nem a gyorsaság szinonimája, de a maga világában ez hipersebesség.

Hasonlóan működnek egyes kapaszkodásra szolgáló nyúlványok, a legismertebb talán a kacs, a spirál alakú nyúlvány szőlőn, borsón, babon.

Closeup of yellow acacia (mimosa) trees on the nature
Mimóza
Fotó: Thinkstock

Ebben az esetben az érintéssel ellentétes oldalon a sejtek fokozott osztódásnak, gyorsabb növekedésnek indulnak, így képesek teljesen körbenőni adott tárgyat.

A szaporodást kockáztatja

Újra felvéve témánk fonalát, az évelő növényekkel, esetünkben a lombhullató fákkal folytatjuk. Sok állat alszik „téli álmot”, de csak kevesen hibernálják magukat úgy, ahogy a köztudat ezt az egész kategóriát értelmezi, de a lényeg: a hazai fák valóban a tudományos definíció szerinti hibernált állapotban vészelik át a telet.

A fák életének jelentős része a levelekben zajlik, ezek felelősek a fotoszintézisért, és tartják mozgásban a vizet a növény testében: a gyökéren, száron, hajtáson érkező folyadék a levelek felületén párolog el. Mint egy otthoni párásító berendezés

– magyarázza Rudnóy Szabolcs.

Az ébredést esetükben is az emelkedő hőmérséklet és az olvadással, tavaszi esőkkel érkező vízutánpótlás hozza el. A kettő ráadásul összefügg: minél melegebb van, annál mozgékonyabb a talajban tárolt víz, és a folyadékszállító csatornákon magától is megindul felfelé a növények testében.

Őket átverni már csak a folyamat viszonylagos lassúsága miatt is nehezebb, de persze nem lehetetlen. Ám végzetesnek az egyed számára semmiképp nem nevezhető, mert mit veszít a fa, ha a fagy lerágja friss hajtásait? Később hoz újakat, egyszer biztosan eljön a tavasz, a nyár, túlélése biztosítva van.

Spring Cherry blossoms, pink flowers in Thailand
Fotó: Thinkstock

Amit „bukhat”, az a szaporodás, de ne becsüljük alá: minden élőlény egyik legfőbb, ha nem a legfőbb célja genetikai állományának az utódokon keresztüli továbbörökítése, terjesztése, illetve ha gyümölcsfáról van szó, bizony nagyon komoly károkat okozhat a rosszkor jött fagy.

Számolnak és vágják a centit

És itt jön a képbe a nappalok és éjszakák hossza, amit a növények érzékelnek, sőt „értelmezni” képesek. A hosszabbodó nappalok késztetik virágzásra a növényeket fajtól függően eltérő időpontban: a lényeg a magérés, ehhez képest „számolnak vissza”, és időzítik a virágzást.

A gazdasági fagykárok tekintetében logikusan a virágzás mérvadó. A példa kedvéért hazánk a sárgabarack termesztési területének északi részére esik, ezért van, hogy e növény virágai gyakran elfagynak nálunk. A sötét és világos arányához időzít ő is, ám a peremterületen ez már nincs olyan arányban a meleg időjárással, mint délebbre.

A természet tudja

Összegzés és tanulság? Természetes növénytakarónk a vízmozgásból és a hőmérsékletből jósolja a tavasz közeledtét, ehhez kapcsolja éledését, a virágzást pedig beépített és megváltoztathatatlan kód, vagy évelők esetén „csillagászati ismeretek” irányítják.

Woman hiding head in bouquet lilac flowers over yellow background
Fotó: Thinkstock

Amit pedig a magunk szórakozására és/vagy önös érdekéből ültettünk, annak sikeréről vagy gondoskodni tudunk – a megfelelő fajtákról – vagy elfogadjuk, hogy idén nem lesz termés.

A klímaváltozásra való tekintettel azért utóbbi nem mindegy. Aggodalomra egyelőre semmi okunk, mert gyakorlatilag minden fontosabb haszonnövényből megvannak azok a fajták, amelyek alkalmazkodnak a hazánkra jósolt körülményekhez. Legfeljebb egyes ma megszokott ízek a jövőben nem teremnek majd a kiskertben.

Kiemelt kép: Thinkstock

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

View of the Cerro Azul, in the Serrania La Lindosa -which had been declared Protected Archaeological Site of Colombia last May- in the Amazonian jungle department of Guaviare, Colombia, on July 2, 2018. 
Both the Serranias of Chiribiquete and La Lindosa had been closed to outsiders for many years during the armed conflict and are now opening up to scientific research.  / AFP PHOTO / Diana Sanchez

Egy lépésre vagyunk az összeomlástól

Kommentek

Passerbys cross a street in the city centre of Cottbus, Germany, 23 January 2018. Cottbus is becoming the scene of ugly attacks between Germans and foreigners. The rage is let out in the nice corners of Cottbus, not in the areas dominated by prefabricated buildings. Photo: Patrick Pleul/dpa-Zentralbild/ZB
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.