Honnan tudják a növények, hogy itt a tavasz?

Ha tél derekán kisüt a nap, hosszabb-rövidebb időre felmelegszik az idő, annak nagyon meg tudunk örülni, miközben a naptárra pillantva tudjuk, a nagykabátot korai még betenni a szekrénybe. Emberek vagyunk.

A medve is legfeljebb morogva visszabújik a barlangjába, ha átverte az időjárás, madarakról pedig tudjuk: egyes párok megpróbálkozhatnak költéssel. Ha bejön, hatalmas nyereség a plusz egy fészekalj, ha pedig nem, hát próbálkoznak később.

Hónapokig visszatartják a spermát a denevérek

A cinkék pedig már cifrázzák a csajozós dumájukat. Hogyan hat az állatokra a januári tavasz?

Nem vágják a centit tavaszig

No, de mit tehetnek a növények, honnan tudják, mikor jött el tényleg a tavasz? A kibomlott rügyeket ők már nem vonhatják vissza, ha újra morcosabbá válik a tél. Sokan tudni vélik: a növények érzékelik a fény és a sötétség időtartamát, a változásából tudják, mikor jött el a tavasz.

Annyiban igaz, hogy valóban érzékelik, sőt reagálnak is a sötét és világos időszakok 24 órán belüli arányának eltolódására, de ezt többnyire nem a tavasz érkezésének megállapítására »használják fel«

– tudjuk meg Dr. Rudnóy Szabolcs biológustól, az ELTE TTK Növényélettani és Molekuláris Növénybiológiai Tanszékének adjunktusától.

A növények országa elképesztő változatosságot mutat, a részleteket tekintve csak általánosságokban beszélhetünk azzal a további megkötéssel, hogy témánk szempontjából ketté kell választani az évelő és a csupán egy évig élő fajokat.

Van, akinek kell a hideg, más sokat kockáztat

Utóbbiak késő ősszel, a tél kezdetén elpusztulnak, tavasszal magról kel ki az új generáció, a csírázáshoz nem kell más, mint megfelelő hőmérséklet és elegendő elérhető víz. Gondoljunk csak a házi feladatként csíráztatott babra: télen, vak sötétben is növekedésnek indul a kályha mellett vizes vattába bugyolálva.

Persze érdemes tudni, hogy vannak növények, amelyeknek fényre is szükségük van a csírázáshoz, vagy akár arra, hogy a mag keresztülmenjen egy állat emésztőrendszerén.

Egy komolyabb fagy érkeztével azonban az illető lágyszárú pórul járt.

Viszonylag jól bírják a hideget, de csak egyetlen program működik bennük, ami ha egyszer elindította a csírázást, utána akár a hóban is növekszik, virágot hoz, és vagy túléli az esetlegesen beköszöntő mínuszokat, vagy nem. Magyarán ezeknek a növényeknek nagyon ellenállónak kell lenniük, és szerencsésnek, hogy élve megússzák az időjárás tréfáit.

Egyes növényeknek viszont bizonyos fejlődési szakaszban kifejezetten szükségük van a téli csípős hidegre, hogy később virágot hozhassanak – a biológus az őszi búzát hozza példának, de sok-sok ilyen növény létezik.

A mag nyugalmi állapotban van, de ha megfelelő a környezet, csírázásnak indul, esetünkben már vetés után nem sokkal fejlődni kezdenek a fiatal hajtások, de határozott növekedésnek csak tavasszal indul, és a későbbi virágzáshoz szükségük van a téli hidegre is.

Ha a hazai őszi búzát mondjuk, Görögország déli tájain vetnénk el, a növény ugyan kifejlődne, de jó eséllyel nem hozna virágot, így termést sem.

Érzik a gravitációt

Egy érdekes kitérő kedvéért térjünk vissza a kályha mögött csíráztatott babra. Honnét tudja a sötétben, merre indítsa a gyökerét és merre a hajtását? Mert előbbi mindig „lefelé”, utóbbi mindig „felfelé” kezd növekedni. Ha úgy mondjuk, a Föld középpontja és az azzal ellentétes irányba, meg is van a megoldás: érzékelik a gravitációt.

Elképesztő, de tényleg így van, a „magot” lehet, hogy átveri az időjárás, de hogy nem fog gyökérrel előre előbújni a földből, arra mérget vehetünk.

Egyes fajok speciális szervei érintésre is reagálnak. Ezt a képességet a mimóza fejlesztette tökélyre, ha megérintjük a levelét, az egész sor azonnal bezár – a mi szemszögünkből nyilván nem a gyorsaság szinonimája, de a maga világában ez hipersebesség.

Hasonlóan működnek egyes kapaszkodásra szolgáló nyúlványok, a legismertebb talán a kacs, a spirál alakú nyúlvány szőlőn, borsón, babon.

Ebben az esetben az érintéssel ellentétes oldalon a sejtek fokozott osztódásnak, gyorsabb növekedésnek indulnak, így képesek teljesen körbenőni adott tárgyat.

A szaporodást kockáztatja

Újra felvéve témánk fonalát, az évelő növényekkel, esetünkben a lombhullató fákkal folytatjuk. Sok állat alszik „téli álmot”, de csak kevesen hibernálják magukat úgy, ahogy a köztudat ezt az egész kategóriát értelmezi, de a lényeg: a hazai fák valóban a tudományos definíció szerinti hibernált állapotban vészelik át a telet.

A fák életének jelentős része a levelekben zajlik, ezek felelősek a fotoszintézisért, és tartják mozgásban a vizet a növény testében: a gyökéren, száron, hajtáson érkező folyadék a levelek felületén párolog el. Mint egy otthoni párásító berendezés

– magyarázza Rudnóy Szabolcs.

Az ébredést esetükben is az emelkedő hőmérséklet és az olvadással, tavaszi esőkkel érkező vízutánpótlás hozza el. A kettő ráadásul összefügg: minél melegebb van, annál mozgékonyabb a talajban tárolt víz, és a folyadékszállító csatornákon magától is megindul felfelé a növények testében.

Őket átverni már csak a folyamat viszonylagos lassúsága miatt is nehezebb, de persze nem lehetetlen. Ám végzetesnek az egyed számára semmiképp nem nevezhető, mert mit veszít a fa, ha a fagy lerágja friss hajtásait? Később hoz újakat, egyszer biztosan eljön a tavasz, a nyár, túlélése biztosítva van.

Amit „bukhat”, az a szaporodás, de ne becsüljük alá: minden élőlény egyik legfőbb, ha nem a legfőbb célja genetikai állományának az utódokon keresztüli továbbörökítése, terjesztése, illetve ha gyümölcsfáról van szó, bizony nagyon komoly károkat okozhat a rosszkor jött fagy.

Számolnak és vágják a centit

És itt jön a képbe a nappalok és éjszakák hossza, amit a növények érzékelnek, sőt „értelmezni” képesek. A hosszabbodó nappalok késztetik virágzásra a növényeket fajtól függően eltérő időpontban: a lényeg a magérés, ehhez képest „számolnak vissza”, és időzítik a virágzást.

A gazdasági fagykárok tekintetében logikusan a virágzás mérvadó. A példa kedvéért hazánk a sárgabarack termesztési területének északi részére esik, ezért van, hogy e növény virágai gyakran elfagynak nálunk. A sötét és világos arányához időzít ő is, ám a peremterületen ez már nincs olyan arányban a meleg időjárással, mint délebbre.

A természet tudja

Összegzés és tanulság? Természetes növénytakarónk a vízmozgásból és a hőmérsékletből jósolja a tavasz közeledtét, ehhez kapcsolja éledését, a virágzást pedig beépített és megváltoztathatatlan kód, vagy évelők esetén „csillagászati ismeretek” irányítják.

Amit pedig a magunk szórakozására és/vagy önös érdekéből ültettünk, annak sikeréről vagy gondoskodni tudunk – a megfelelő fajtákról – vagy elfogadjuk, hogy idén nem lesz termés.

A klímaváltozásra való tekintettel azért utóbbi nem mindegy. Aggodalomra egyelőre semmi okunk, mert gyakorlatilag minden fontosabb haszonnövényből megvannak azok a fajták, amelyek alkalmazkodnak a hazánkra jósolt körülményekhez. Legfeljebb egyes ma megszokott ízek a jövőben nem teremnek majd a kiskertben.

Kiemelt kép: Thinkstock