1914-ben a Bonnhoz tartozó Oberkassel közelében egy kőfejtben a régészek egy ősi sírt azonosítottak. A 14 200 éves nyughely egy 40-es éveiben meghalt férfi, egy 20-as éveiben meghalt nő és két kutya maradványait őrizte.
A bonn-oberkasseli állatok gazdái vadászó-gyűjtögetők voltak. A szakértők azt feltételezik, hogy a népcsoport tagjai a vándorló rénszarvas- és mamutcsordákat követték, a zsákmányok felkutatásában pedig nagy segítségükre voltak a kutyák.
Sok régész úgy véli, hogy az ember és a kutya korai kapcsolata csak a haszonelvűségen alapult. Az egyik bonn-oberkasseli lelet vizsgálata viszont egészen másról árulkodik.
Luc Janssens, a Leideni Egyetem doktorandusza a közelmúltban alaposabban is elemezte a fiatalabb korában elpusztult állat maradványait. A szakértő a Journal of Archaeological Science folyóiratban ismertette kutatása eredményeit.
A szakértő a kutya fogait tanulmányozva arra jutott, hogy a kölyök egy igen súlyos betegségben, szopornyicában szenvedett, melyet a morbillivírus okoz. Az élőlényt 19-23 hetes korában fertőzhette meg a kórokozó, de még további 8 héten át életben maradt. Ez meglepő, ugyanis megfelelő gondoskodás nélkül a súlyos szopornyicában szenvedő állatok 3 hét alatt bizonyosan elpusztulnak.
Betegsége során a vizsgált kutyánál a tünetek legalább háromszor jelentkeztek igen súlyosan.
Az első fertőzés a legtöbb vadon élő kutya számára halálos lett volna
– mondta Janssens. A szakértő hozzátette, nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy az élőlény megfelelő emberi segítség nélkül maradt életben ilyen sokáig.
Mivel betegsége alatt az állat egészen biztosan nem tudta segíteni gazdáit a vadászatban, ezért meglepő, hogy az emberek mégis gondoskodtak róla. Janssens és csapata szerint a maradvány annak bizonyítéka, hogy már igen korán kialakult a kötődés az emberek és kutyák között.
(Via: IFLScience, kiemelt kép: Pixabay)
