Tudomány bbc history
Woman drinking hot beverage. 
Paris, France 

GARO/PHANIE

Miért hívják a portugálok chának a teát?

BBC History
BBC History

2018. 02. 10. 07:35

Korábban a témában:

A világ nyelveinek túlnyomó többsége a „tea” vagy a „csáj” szót használja a teára. Természetesen számtalan írásmód és kiejtés létezik, de a két szó változatai egyértelműen megkülönböztethetők.

Ha Európát nézzük, a két kifejezés egy elég világos határvonal mentén osztja ketté a kontinenst: Nyugat-Európában a „tea” helyi változatai, a Balkánon és Kelet-Európában a „csáj” uralkodik, Közép-Európában a magyaron kívül a környező szláv népek čajt isznak.

A világ Eurázsián kívüli részén főként a gyarmatbirodalmak hatása érvényesült, a spanyol té és az angol tea kifejezés követte a hódítókat.

Miért alakult ki ez a kettősség?

A tea ugyan nem csupán Kínában, hanem néhány délebbre fekvő országban is őshonos, Európába a Kínával folytatott kereskedelem révén került, ennek pedig alapvetően két iránya volt.

  • A szárazföldön vezető, Selyemútnak is nevezett útvonal már legalább nagyjából két évezrede működik, innen került a tea Perzsiába, hogy onnan elterjedjen az arab világban, majd átvegye az Oszmán Birodalom és Oroszország is.
  • A másik útvonal a nagy felfedezések korában, a 16. században jött létre, az európai kereskedők tengeri úton, Kína délnyugati partvidékéről szállították az árukat, köztük a teát is hazájukba.

A kínai nyelvben ugyan egy írásjel, a jelöli a teát, ennek kiejtése azonban nyelvjárásonként igen különböző. Az egykor főként északon beszélt mandarin nyelvjárásban nagyjából ’csá’-ként olvassák ki, míg a délkeleten, illetve Tajvanon beszélt Min kínaiban ’te’-ként.

A Selyemúton közlekedő kereskedők az előbbit vitték magukkal Perzsiába, hogy onnan bekerüljön az arab és szláv nyelvekbe, Nyugat-Európában a teát elterjesztő holland hajósok viszont főként Tajvanon szerezték be árujukat, így ők az utóbbi kiejtést használták.

De mi van a portugálokkal?

Nos, ők valójában még a hollandok előtt kezdtek kereskedni a Távol-Kelettel, és teát is már őelőttük hoztak magukkal, viszont nem Tajvanon, hanem Makaó szigetén vásároltak be – az itteni nyelvjárás pedig inkább a ’csá’ változathoz állt közelebb. Ők tehát így tanulták meg a kifejezést, viszont nem voltak olyan ügyesek a tea népszerűsítésében, mint a hollandok, ezért végül egyedül maradtak Európa végén, mint cháfogyasztók.

Breakfast table
Fotó: Pierre Hussenot/Mood4Food/foodcollection

Van néhány más érdekes kivétel is: egyes olyan területeken, ahol szintén őshonos volt a teacserje, saját szó alakult ki, a burmaiak például lakphakként ismerik a növényt és az italt.

Ennél meglepőbb, hogy Lengyelországban, Litvániában és részben Fehéroroszországban egy harmadik változat, az herbata vagy arbata terjedt el. Ez a latin herba, azaz fűszer, gyógynövény jelentésű szó, illetve a nyugatias tea összevonásával jött létre, azaz a lengyelek tulajdonképpen mindig gyógyteát isznak, ha teáznak – bár érdemes megemlíteni, hogy az italt czajnikban főzik, azaz perzsa–szláv örökségüket is féltően őrzik.

Kiemelt fotó: GARO/Phanie/Europress

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Balatonmáriafürdő, 2015. július 7.
Fürdőzők a balatonmáriafürdői strandon 2015. július 7-én. Az országos tiszti főorvos július 4-től július 8-án éjfélig hőségriadót rendelt el, mert ebben az időszakban eléri vagy meghaladja a napi középhőmérséklet a 27 Celsius-fokot.
MTI Fotó: Varga György
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.