A trópusi bálnák a melegebb vizet szeretik, ezért leginkább a trópusi és szubtrópusi területeken, az északi és a déli szélesség 30 foka között fordulnak elő. A fajt meglehetősen kevéssé ismerik a tudósok, ezért könnyen elképzelhető, hogy bizonyos populációi közt jelentős a genetikai eltérés.
Egy ilyen csoport a Mexikói-öbölben élő is. A Természetvédelmi Világszövetség vörös listájának legújabb változatában az alfajt már súlyosan veszélyeztetettként tüntetik fel – számol be az IFLScience. Ez azt jelenti, hogy az állat kimagaslóan nagy eséllyel halhat ki természetes élőhelyén.
A csoport egyedszáma miatt már 2009-ben bekerült a fenyegetett állatok közé.
A populáció 100-400 méteres mélységben érzi igazán jól magát. A kutatók úgy vélik, hogy az állat rokonaikhoz hasonlóan halakkal táplálkozik a tengerfenéken. Itt azonban hatalmas veszélyt jelent számukra a gyakori halászati technika, a horogsoros halászat. Az alfajt emellett a turizmus, az olajkutatás, a partközeli fúrások és a szeizmikus vizsgálatok is fenyegetik.
A becslések alapján a Deepwater Horizon olajfúrótorony 2010-es katasztrófája a csoport élőhelyének közel felére volt hatással. A szennyezés szinte minden második bálnát érintett, és a teljes populáció 18 százalékánál okozott valamilyen károsodást. Az olajszivárgás hatására a nőstények 22 százaléka vált terméketlenné.
A térségben 2022-ben jár le az olajkutatási moratórium, Donald Trump azonban korábban bejelentette, hogy támogatni fogja a part menti fúrásokat. Az amerikai elnök eddigi döntései nem könnyítették meg a veszélyeztetett állatok védelmét.
Ahhoz, hogy a természetvédők megóvhassák a kihalás szélére sodródott alfajt, nemcsak a tudományos világ, de a társadalom támogatására is szükségük lesz.
(Kiemelt kép: Thinkstock)
