1971. február 2-án írták alá azt a nemzetközi egyezményt az iráni Ramsarban, mellyel a résztvevő országok elkötelezték magukat a vizes élőhelyek védelme mellett. 1997 óta a megállapodás aláírásának évfordulóján ünneplik a vizes élőhelyek világnapját.
A mesterségesen vagy természetesen létrejött nedves területek átmenetet jelentenek a szárazföldi, illetve a folyóvízi és tengeri élőhelyek között. Hazánkban vizes élőhelyeknek számítanak a lápok, a mocsarak, az árterek, a sekély tavak, a holtmedrek és a szikes tavak.
A WWF Magyarország közleménye szerint az utóbbi századokban az emberi tevékenység hatására a vizes élőhelyek 87 százaléka tűnt el, az ezeken a területeken előforduló fajok egyedszáma pedig 81 százalékkal csökkent. A folyamat hazánk két nagy folyóját is érinti.
Magyarországon csak a vízfolyások és tavak 12 százalékának megfelelő az ökológiai állapota.
A folyók átalakulása miatt rengeteg fajt tűnt el hazánk területéről. Ilyen élőlény a viza, a sőregtok, a rózsás pelikán, a borzas gödény, a tavi cankó és a kékcsőrű réce.
A vizes élőhelyek és a folyók nem csak az élővilág, de a lakosság számára is fontosak.
Amennyiben ezen területek állapota tovább romlik, az az embereket is súlyosan fogja érinteni. Az átalakuló éghajlati viszonyok közt egyre gyakoribbá válhatnak a szárazságok, a csökkenő természetes vízkészletek miatt pedig a lakosság kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet.
(Kiemelt kép: Thinkstock)
