Tudomány

A NASA ikerkísérlete alapján az űr látványosan hat a génkifejeződésre

A NASA ikerkísérletének korai eredményei azt sugallták, hogy az űrben töltött idő növeli a DNS-metilációt, amely befolyásolja a génkifejeződést. A felfedezés nem csupán a szervezet működésének megértésében segíthet, hanem abban is, hogy felmérjük, milyen hatásokkal jár egy hosszabb űrutazás.

Chris Mason, a Cornell Egyetem munkatársa és az ikervizsgálat vezető kutatója szerint már az űrbe való megérkezéskor igen látványos a génkifejeződés átalakulása. A szakértő szerint számtalan génnél sikerült megfigyelni, hogy miként változtatják meg ki- és bekapcsolódásuk módját.

Ez azonnal megtörténik, amint egy asztronauta eléri az űrt, és az aktivitás egy része átmenetileg megmarad a Földre való visszatérés után is

– mondta Mason.

A különleges kutatás Mark és Scott Kellynek köszönhetően valósulhatott meg. Az ikerpár mindkét tagja a NASA űrhajósa.

Scott Kelly 2015 és 2016 között összesen 11 hónapot töltött az űrben, míg testvére a Földön tartózkodott.

A NASA szakértői Mark Kellytől gyűjtöttek be kontrollmintákat, így tudták elvégezni az úttörő vizsgálatot.

A kísérletről beszámoló teljes tanulmányt még nem tették közzé, de egyes eredmények már ismertek. A kutatás egyik érdekessége, hogy Scott Kelly telomerei hosszabbak maradtak, mint testvéréi. Ez épp az ellenkezője annak, amit a tudósok vártak.

Mason úgy véli, a vizsgálat segít megérteni, hogy milyen molekuláris kockázatokkal jár az űrutazás, ahogy azt is, hogy hogyan védekezhetünk a veszélyes változások ellen.

A kísérletben négy olyan tényezőt elemeztek, melyek hatással vannak az emberi biológiára. A szakértők megnézték, hogy a mikrogravitáció miként befolyásolja a szívet, az agyat és egyéb szerveket; ellenőrizték, hogy az űr hogyan hat az észlelésre és gondolkodásra; megvizsgálták, hogy az űrutazás miként alakítja át a mikrobiomot; illetve azt, hogy milyen genetikai módosulásokat okoz az űrbeli környezet.

(Via: IFLScience, kiemelt kép: NASA)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik