A korallok általában sós vízben élnek, növekvésükhöz pedig elengedhetetlen a napfény, melyet gyakran blokkol a folyók zavaros vize. Az Amazonas deltája, ahol a folyam az óceánnal találkozik, biológiailag igen sokszínű, mégsem hitték volna a kutatók, hogy virágállatoknak is otthont adhat. Éppen ezért volt meglepő a helyi korallzátony megtalálása.
A térség azonban nincs biztonságban. A brazil kormány 2013-ban helyi olajtársaságoknak adta el a régió felderítési jogát, ugyanis úgy vélik, hogy a környéken jelentős olajtartalékok várnak a mélyben. Úgy tűnik, hogy a páratlan felfedezés ellenére a projektet meg fogják valósítani.
Az érintett olajtársaságok azt tervezik, hogy már idén augusztus-szeptember során megkezdik a feltárást. A munka megindítása előtt azonban el kell fogadtatniuk környezetvédelmi hatástanulmányukat a Brazil Környezeti és Megújuló Természeti Erőforrások Intézetével (IBAMA).
Az IBAMA eddig visszautasította a vizsgálatot, Amapá állam szövetségi ügyésze pedig mind az olajkutatás, mind a környezetvédelmi engedély visszavonását indítványozta.
A hatástanulmányt először 2015-ben nyújtották be, ez még nem tett említést a helyi zátonyról. A korallzátony létezését hivatalosan csak 2016-ban jelentették be, igaz, a szakemberek már 2012-ben is tudtak a létezéséről. A módosított változatban 30 százalékos esélyt adnak arra, hogy a munkálatok miatt olajszivárgás éri a területet – az olajtársaságok szerint ez a szám túl magas, a környezetvédők azonban úgy vélik, hogy túl alacsony.
A brazil kormány egyelőre nem döntött a régió sorsáról. A helyi beruházás óriási gazdasági haszonnal járna, a közvélemény nyomása ugyanakkor egyre növekszik.
A 9500 négyzetkilométeres korallzátony 30-120 méter mélyen fekszik, és csak szivacsokból 61 fajnak ad otthont – ezek közül 29 fajjal máshol még nem is találkoztak a kutatók. Egyelőre a terület 5 százalékát sikerült feltérképezni, remélhetőleg a szakértőknek lesz még idejük megismerni a régiót.
