Aktív tűzhányó nincs Magyarországon, komoly földrengéstől sem kell tartanunk, de ezek alapján
A szakemberek – a földrengéseken túl – 25 kategóriában definiálták a hazánkban is előforduló földtani veszélyforrásokat, amelyek ritkán emberéletet is követelnek: 2010-ben sárfolyás sodort el egy embert Mádon. Hosszú a lista gátszakadástól és pinceomlástól a sárfolyáson és suvadáson keresztül a talajfolyósodásig.
Oszvald Tamás geológust, a kétévente megrendezett, idén június elején esedékes Földtani Veszélyforrás Konferencia szervezőjét kértük, igazítson el minket a témában.
Az egyik épít, a másik rombol
Az ember réges-rég elveszítette alkalmazkodóképességét a környezethez, esetünkben ez annyit tesz, oda is építkezünk, ahova nem lenne szabad. Ha valaki például a dunai magaspartok egyikének tetején él, nem csodálkozhat rajta, ha házastul, telkestül egyszer csak a folyóba csúszik,. vagy kiomlik alóla a föld.
És meg is van a definíció: földtani veszélyforrásnak tekintünk minden eseményt, amely a természetes földtani folyamatok és az ember, illetve épített környezetének ütközéséből fakad.
Bárhol a bolygón találkozhatunk a föld jelentette veszélyekkel. Két nagy csoportjuk van. Az egyiket belső erők mozgatják, mint a vulkáni tevékenységet és a földrengéseket: ezek pozitív formákat hoznak létre a felszínen. A másik, amikor a külső erők negatív irányban hatnak, a napsugárzás okozta napi és évszakos hőingadozás aprózza a kőzeteket, a csapadék, a szél pusztítja a domborzatot, de ide kell sorolni az ember természetátalakító hatását is.
Omlásveszély az egész országban
Magyarországon a “külső erők” okozta felszínpusztítás jelenti a legnagyobb veszélyt. Összesen 25 fajtájából mégis mi jelenti a legnagyobb kockázatot idehaza? Egzakt válasz nincs, minden a véletlenen múlik.
- A 2010-es ajkai vörösiszap-katasztrófát előidéző gátszakadás és a sárfolyás 100 évente egyszer, ha bekövetkezik, mégis 10 ember meghalt, 150-en megsérültek, hogy az anyagi károkról és a környezetszennyezésről ne is beszéljünk.
- Földcsuszamlásból évente 30-50 fordul elő az ország területén, de nincs róla tudomásunk, hogy valaha emberi életet követelt volna.
Gyakoriságuk miatt mégis a tucatnyi okból bekövetkező földcsuszamlásokat érdemes kiemelni. Csak az elmúlt száz évben igen meredek dolgokat műveltek, jelenleg is problémát okoznak, a jövőt meg ugye nem látjuk – csak reméljük, hogy tragédia nem lesz.
Magyarország 19 megyéjéből 14 területén történtek már földcsuszamlások, elsősorban dombsági területen, hegységperemeken végig az Északi-középhegységben a Börzsönyig, a Dunántúli-középhegységben, a dél-dunántúli hegyvidék környékén, de főleg a Duna nyugati partja mentén végig észak-déli irányban, illetve a Balaton partján valós az “állandó omlásveszély”.
Lesodort egy vonatot
Kevesen tudják, pedig annak idején címlapon hozta a sajtó, fotó is fennmaradt róla, hogy Balatonfűzfőn 1914. május 11-én rövid idő alatt másfél millió köbméternyi föld csúszott a partfalból a Balatonba.
Ez volt hazánk történetében a legnagyobb tömegű ismert földcsuszamlás, szerencsére senki nem halt meg. De mi lett volna, ha személyvonatot sodor el a földlavina? A jó hír: ma már ez nem történhet meg. Akkoriban a part nem volt beépítve, a hullámzás folyamatosan mosta a magaspartok alatti sávot, a szaknyelv úgy mondja, elhabolta. Egész addig, amíg megszűnt a partfal megtámasztása, és már csak egy kiadós eső kellett, hogy a felső rész egy agyagrétegen megcsúszva engedelmeskedjen a gravitációnak.
Ma a Balaton szegélye csupa kő, telek és nyaraló, a tó már nem tudja elhabolni a partját, több vonatot nem fog megfürdetni. Van viszont a balatoni vasútvonalnak két veszélyes pontja – mondja a földtani veszélyforrások szakértője.
Akarattya és Világos forró pont
Balatonakarattyán és Balatonvilágoson a pálya mindkét helyen körülbelül 40 métert ereszkedik egy mesterséges bevágásban a löszplatóról a tó szintjére harántolva a jégkorszaki löszt és alatta pannóniai korú laza üledékes homok sorozatot. Ha ezek a rézsűk megindulnak, kész a baj.
Átfogó rendezési terv nincs, a finom mozgásokat érzékelő monitoring nincs, a pénz is hiányzik, de közvetlen veszélyről nem beszélhetünk, “tűzoltási jelleggel” folyamatosan biztosítva van a két kritikus terület.
Hasonló a helyzet Fonyódon is, ahol a magaspart közel két kilométer hosszan kíséri a 7-es főutat. “Nagy szakadásra”, több százezer köbméteres földcsuszamlásra ugyan nagyon kicsi az esély, de a fal alatt felhalmozódott törmeléklejtő komolyabb esők után rendszeresen rácsúszik az útra.
Legutóbb 2015-ben bő 1000 köbméteres földcsuszamlás-sárfolyás okozott nagyon komoly balesetveszélyt és tette lehetetlenné a közlekedést hónapokra. Most egy palánkfal védi az utat, de ez nem megoldás – jegyzi meg Oszvald Tamás.
Omlik a Duna jobb partja
A másik forró pont Magyarországon a Duna nyugati partja, az Érdtől Dunaszekcsőig húzódó szakasz, amelyet a folyó – megfelelő védelem híján – ugyanúgy elhabol, mint a Balaton. De itt nem csak a hullámzás a felelős, hanem a Coriolis-erő is: a Föld nyugatról keleti irányba forog, ezért az észak-déli folyású folyók a tehetetlenségi erő miatt sokkal intenzívebben pusztítják nyugati partjukat.
Összesen 42 település érintett, és bár sok helyen védművek nyújtanak biztonságot, de nem mindenhol. Ercsiben például, a Dunával párhuzamosan épült úgynevezett Halászsoron az elmúlt negyven évben már két utca lecsúszott, eltűnt. 1999. július 7-én körülbelül 250 méter széles partszakasz csúszott a folyóba, szétszakítva és magával sodorva hét házat. Ezzel megszűnt a Halászsor harmadik utcájának a nagy része is.
Állandó balesetveszély Paks előtt
Pakson idén tavasz elején a 20 méter magas löszfalból szakadt le 200 köbméter egy törmelékcsúszás során a 6-os útra, a fél útpálya azóta is le van zárva. Az elhárításra csak vis maior keret áll rendelkezésre de csak akkor, ha önkormányzati tulajdonról van szó. A törmelékcsúszás viszont magán-, önkormányzati és állami területet is érint, fizetni senki nem akar, megy az egymásra mutogatás. A forgalom pedig akadozik.
Ha már Paks, akkor atomerőmű: a legkomolyabb, mindenre kiterjedő vizsgálatok támasztják alá, hogy az erőmű teljes biztonságban van, földrengésbiztos, az általunk tárgyalt földtani veszélyforrások nem érintik.
Milliméteres mozgás is kimutatható – lenne
Amikor arról kérdeztük Oszvald Tamást, mégis mit tehetünk, a szakember elmondta: megfelelő földtani-mérnökgeológiai tervezés alapján mérnöki beavatkozással meg kell szüntetni a potenciális veszélyforrásokat. De erre nincs pénz. Másik lehetőség a veszélyes terület felhagyása, de mint írtuk az alkalmazkodás nem az erősségünk.
A megelőzés eszköze a folyamatos monitorozás, ami telepített műszerekkel több helyen is működik. Jó példa erre Dunaújváros, Dunaszekcső, de maradványai még megvannak Balatonakarattyán is. És van egy kiválóan működő módszer, ami a geodéziai méréseket végző európai műhold révén hozzáférhető, az úgynevezett LIDAR-rendszer, ami egy gazdaságos alternatíva.
A műhold kéthetente halad el egy-egy terület felett, ahol horizontálisan egy, vertikálisan öt mm pontossággal végez méréseket. A kritikus területek adatait sűrűbben, a kevésbé veszélyesekét félévente elég lenne lekérni, hogy lássuk a földmozgásokat, és közbelépjünk, ha kell – emeli ki a szakértő. Hiába vannak kijelölve a kritikus területek, forráshiány miatt nem történik meg ez a kiértékelés.
Pedig ha lett volna valaki, akinek ez a lehetőség korábban eszébe jut, a kolontári tragédiát is elkerülhettük volna. A műhold méréseiből következtetni lehetett volna a közelgő gátszakadásra – jóval előbb, mint hogy megtörtént. Akkor a szükséges megelőző lépéseket, mint például a megerősítés, levezető csatorna kialakítása vagy a lakosok áttelepítése is megtörténhetett volna időben.
Nem véletlen, hogy a vörösiszap-ömlés után nagyon sok ország a LIDAR-mérések adatai alapján átvizsgálta gátjait, és bizony többet is veszélyessé nyilvánítottak.
(Kiemelt kép forrása: Oszvald Tamás)
