A teleszkóp a héten megérkezett a NASA Houstonban található bázisához, a Johnson Űrközponthoz. Az intézményben a szerkezet utolsó hűtőtesztjén fog átesni, mellyel azt mérik fel, hogy miként bírja majd a világűr elképesztő hidegét. A tervek szerint a James Webb űrtávcső – amely a NASA, az Európai Űrügynökség, illetve a Kanadai Űrügynökség egyik kiemelt programja – 2018-ban fog elindulni.
Az eszközön a közelmúltban a Goddard Űrrepülési Központban végeztek el különböző vizsgálatokat. A mérnökök itt azt ellenőrizték, hogy az eszköz alkatrészei képesek-e ellenállni a kilövés és az utazás során jelentkező erős rázkódásnak és durva körülményeknek.
A James Webb űrteleszkóp közel 100 napot fog eltölteni a Johnson Űrközpont A-Kamrájában. Ez egy hatalmas vákuumkamra, melyet eredetileg a Holdat megcélzó Apollo-program moduljainak tesztelésére alakítottak ki – a berendezést 2013-ban újítottak fel. Az új kísérlet arra is fényt derít, hogy az űrtávcső egész optikai rendszere megfelelően működik-e majd 1,6 millió kilométerre a Földtől.
Ezen teszt után a Webb a Northrop Grumman Corporation – azaz a projekt elsődleges vállalkozójának – repülőgépekre és űreszközökre specializálódott műhelyébe fog utazni, ahol elvégzik a végleges összeszerelést és az utolsó vizsgálatokat. Itt fogják felszerelni azt az egységet is, amely befogadja és megóvja a teleszkópot a kilövés alatt, valamint az árnyékoló fóliáját, amely a Nap és a Föld infravörös sugárzásától védi a szerkezetet.
A nappajzs mérete egy teniszpályányi lesz, ha az űrtávcső egyszer elérte a célját és teljesen kicsomagolta azt.
A szerkezet egyes tükreit mind külön-külön forgathatja majd a földi irányítás, tehát a fókusz meghibásodásai nem feltétlenül fogják megkövetelni a helyszíni fizikai javításokat. Ez mindenképp komoly fejlesztés, korábban ugyanis a Hubble-nál szükség volt efféle helyreállításra.
