A Cassini ismét történelmet írt: a szerkezetnél közelebb egyetlen űrszonda sem járt a Szaturnuszhoz. Utolsó küldetése, azaz a Nagy Finálé során most 3000 kilométerre közelítette meg a gázbolygó fellegeinek felszínét. A tudósok úgy hitték, hogy a gyűrűk közt az űreszköz olyan szemcsékkel találkozik majd, melyek az elképesztő 124 000 kilométer per órás sebesség miatt súlyosan károsíthatják a Cassinit.
Hogy a kutatók megóvják a pusztulástól a szerkezetet, a hatalmas, 4 méter széles antennáját előre irányították, hogy inkább azt érjék a részecskék, semmint magát az űrszondát. Mivel az antennát egyébként a Földdel való kapcsolattartásra használják, bármi, ami az eszközt éri, a Földön is érzékelhető zajjal jár.
William Kurth, a Cassini Rádió- és Plazmahullám Tudományos (RPWS) eszközének ellenőrzésével foglalkozó csapat vezetője szerint kissé zavaró volt a jelenség, hiszen nem hallották azt, amire számítottak. A szakértő elárulta, hogy az első merüléstől kezdve többször végighallgatta a felvételeket, mégis a két kezén meg tudja számolni, hogy hány porszemcse zajával találkozott.
Az elemzés alapján az űrszondát csupán néhány részecske találta el, és ezek sem voltak nagyobbak a füstben található szemcséknél. Éppen ezért a kutatók úgy döntöttek, a 2000 kilométer széles régiót a “nagy ürességnek” nevezik el.
A felfedezés azt is jelenti, hogy a Cassininek nem kell minden alkalommal pajzsként használnia antennáját az elkövetkező 21 merülése során, elég csak annál a négynél előreállítani, ahol a szonda közelebb merészkedik a Szaturnuszhoz. Ennek köszönhetően az eszköz eredeti funkcióját is elláthatja majd: állandó maradhat a Cassini és a Föld közti kommunikáció.
Az űrszonda magyar idő szerint tegnap este ismét megközelítette a Szaturnuszt, nagyjából ugyanazt a területet kereste fel, mint korábban. A süllyedés alatt begyűjtött adatokat a Cassini ma fogja visszaküldeni a Földre.
