Egy másik embert felismerni nem csak annyiban merül ki, hogy megismerjük az orrát, a száját, vagy a haját, hiszen az úgynevezett konfigurális alapon történő felismerés során az emberi agy az egész arcot egyben azonosítja – a folyamat ezért tart például egy pillanattal tovább, ha egy fejjel lefelé látott arcot kell azonosítanunk.
Japán és holland tudósok most úgy gondolják, hogy a csimpánzok is hasonló rendszert használnak a felismeréshez, de a csoport PLOS One-ban megjelent tanulmánya szerint emberszabású cimboráink nem arcról, hanem fenékről ismerik fel egymást – az állatok a vizsgálatok során ugyans pillanatok alatt találták meg az eléjük tett képeken az ugyanazokhoz az állatokhoz tartozó hátsókat, sőt, a fejjel lefelé fordított képeknél az emberekhez hasonlóan ők is valamivel lassabban reagáltak.
De miért épp a fenék?
A válasz egyszerűbb, mint hinnénk: csoportban mozogva, négykézláb haladva az állatok egyértelműen a másik hátsóját, és nem arcát látják meg először, sőt, ez a peteérés fázisában lévő nőstények megtalálása esetén is hasznos, hiszen azoké mindig vörösebb.
