Mikor egy borzot arcon fújnak, hasonlóan reagál, mint egy kutya. A földhöz dörzsölni a fejét, így próbálja megtörölni azt. Gyanítom, hogy a bűzös borz képes megbirkózni az égető érzéssel, ami a szemébe és orrnyálkahártyájába került nagy koncentrációjú folyadék okoz.
Legalábbis így gondolja Jerry Dragoo, az Új-Mexikói Egyetem biológusa. A kutató a Dragoo Borz Értéknövelési és Hírnévjavító Intézet munkatársa – nem kell félni, ez nem a szervezet hivatalos neve, csupán a szakértő nevezi így.
A fő probléma tehát elsősorban nem a fájdalom, hanem a szag lehet. A bűzös borzoknak igen kifinomult a szaglása, ennek segítségével képesek feltérképezni környezetüket, valamint megtalálni a táplálékot. Dragoo ennek ellenére úgy hiszi, hogy az állatok az idő múlásával megszokják saját bűzüket, így nem zavarja őket az orrfacsaró aroma úgy, mint más fajokat.
Láttam őket fedett ketrecekben, miután lespriccelték őket, és nem mutattak semmilyen reakciót
– tette hozzá.
A “borz-spray” fő összetevője egy kéntartalmú vegyület, a tiol. Ennek aromája hasonlít azokhoz a mesterségesen hozzáadott szagokhoz, melyekkel sok természetes- és propángázt szennyeznek – éppen azért, hogy az ember érzékelje, hogy veszélyes az adott anyag.
Az orrunk pedig történetesen igen érzékeny erre a bizonyos kémiai összetevőre.
William Wood, a Humboldt Állami Egyetem Kémiai Tanszékének oktatója azonban úgy látja, idővel ezt is meg lehet szokni. A kutató a borzok váladékának kémiai összetételével foglalkozik, így ha valaki, hát ő minden bizonnyal tudja miről beszél.
A hosszabb ideig tartó, vagy gyakran visszatérő bűzérzékelés tehát az emberi szaglószervet elfárasztja. A borzváladék magas koncentrációban olyan helyzetben tartja a szaglóreceptorokat, hogy idővel a bűz érzékelhetetlenné válik.
Valószínűleg ugyanez a helyzet a borzoknál is. A különbség annyi, hogy az élőlények születésüktől kezdve, szinte állandóan ki vannak téve a jellegzetes aromának, míg a kutatók csupán addig a pár óráig, amíg a laborban vannak.
(Via: Popular Science)
