A hölgyek odavoltak Kiss Béla sorozatgyilkosért

Kiss Béla 1914-ben , a nagy háború kitörésekor már 37 esztendős volt, első körben nem is kapott behívót, de ő önként jelentkezett szolgálatra. Elszorult a helyi asszonyok szíve, a szőke, kék szemű, hetyke bajszú bádogos ugyanis a település Casanovája volt.

Csalta az asszony, bosszút állt

Feleségével költözött Cinkotára még 1900-ban, de az asszony csalta, egy idő után már nem is titkolta zenész szeretőjét. Aztán az asszony és a lovagja is eltűnt, Kiss szerint megszöktek, ami teljesen hihető is volt. A biztos eleganciával rendelkező jóképű férfinél egymásnak adták a kilincset a nők, csak az óriási bádoghordók gyűltek az udvarán.

Amikor a községi megbízott rákérdezett, mik azok, Kiss azt mondta, a közelgő háború miatt benzint halmoz fel bennük. Aztán 1916-ban fény derült a hordók igazi funkciójára, erről két verziót ismerünk. A másik szerint a ház tulajdonosa, Kresinszky Márton érkezett, hogy a helyi gyógyszerész segítségével némi felújítást végezzen az ingatlanon.

A lényeg, hogy a hordókban hét, más források szerint 23 nő és egy férfi holttestét találták meg faszeszben “tartósítva”. Köztük volt Kiss felesége és annak szeretője is. Az áldozatok többségét megfojtották, másokkal méreg végzett. Az egyik szobában számtalan nővel folytatott levelezését, egy 74 fotót tartalmazó fényképalbumot és gyilkosságokról szóló ponyvaregényeket találtak.

Potenciazavar?

A nyomozás kiderítette, hogy Kiss Bélának 1903 és 1914 között a bádogosnak 74 nővel volt viszonya, gyilkolni viszont csak 1912 után kezdett. A modern kutatások szerint Kiss potenciazavarral küzdött, felesége valószínűleg ezért tartott szeretőt – a férfi viszont már jóval korábban és sokkal többször félrelépett, saját magának is bizonygatva férfiasságát.

A háborús zűrzavarban lehetetlenség volt Kiss vezetéknévvel bárkit is megtalálni, de a hivatalos katonai jelentés szerint a férfi 1915-ben a szerbiai Valjevóban fogságba esett, majd tífuszban meghalt. A nyomozók viszont ebben nem voltak teljesen biztosak, nem is zárták le az ügyet. Később felröppentek hírek arról, hogy Budapesten látták, a francia idegenlégióban és New Yorkban tűnt fel. Soha nem fogták el.

A ponyva felkapta

A ponyvaszerzők persze azonnal lecsaptak Kiss Béla történetére – derül ki a Politikatörténeti Intézet korabeli sajtóhíreket feldolgozó weblapjáról. Méghozzá hatalmas sikerrel. A Magyarország szerzője a lap 1916. május 18-i számában kikelt az ellen, hogy a fővárosi olvasók – különösen a hölgyek – mennyire imádják zabálják a sorozatgyilkosságot feldolgozó ponyvákat, és beavatkozást sürgetett:

Nagyon szabadjára engedik éppen az utóbbi időben a ponyvairodalom terjesztését. Hiszen most minden írást, ami nyomdafesték alá kerül, gondosan kezelnek, tehát a ponyvairodalmat is könnyen megrendszabályozhatnák.

Az őrületnek persze nem lehetett gátat szabni, a szerző csak magában dohoghatott.

Szóval éppen azok tartják fenn az ilyesfajta ponyvairodalmat, akikről fel sem tételezné az ember. Tehát, hogy a közönség műveltsége szünteti majd meg a ponyvairodalmat, úgy látszik kicsit elhamarkodott vélemény.