Imre herceg 1031-es halála után a Szent István királyt kínzó egyik legfontosabb kérdés volt, kire hagyja trónját? Olyan személy kellett, aki megőrzi az ország egységét és függetlenségét, miközben folytatja a keresztény állam alapjainak megszilárdítását.
Választása unokaöccsére, Orseolo Péterre esett. István egyik – ismeretlen nevű, Gizella, Ilona vagy Mária – lánytestvérét a velencei dózséhoz, Orseolo Ottóhoz adták feleségül, e házasságból született Péter 1010 körül. Amikor Ottót elűzték trónjáról, ő maga Konstantinápolyba menekült, de felesége, és az akkor 16 éves Ottó Magyarországra, István udvarába költözött.
A király megkedvelte a fiút, és amikor elérkezett az idő, rá bízta országa vezetését. Miután István korábban megeskette az országnagyokat, Péter gond nélkül vette át a hatalmat, és valóban a nagy király örökségét folytatva látott munkához.
Ordító németek, fecsegő olaszok
Kormányzása során háttérbe szorította a királyi tanácsot, mellőzte a nagy hatalmú Aba Sámuel Nádor közreműködését, leváltott több püspököt, és Gizella királynéval is fellángolt korábbi ellentéte. Krónikásaink nyilván a magyar főurak elfogultságát tükrözik, amikor Péter király felfuvalkodottságát, “idegenszívűségét” ecsetelik, de azért érdemes meghallgatni őket.
Miután Pétert királlyá tették, a királyi felség kegyes hajlandóságát mindenestül elvetette, és német dühösséggel kegyetlenkedett: Magyarország nemeseit megvetette, gőgös szemmel és telhetetlen szívvel falta a föld javát, vadállati módon ordító németjeivel és fecske módjára fecsegő olaszaival. Az erősségeket, őrhelyeket és várakat németek és olaszok őrizetére bízta.
– írja a Képes Krónika.
Egyértelmű, hogy aki így viselkedik, emberként is csak alávaló lehet:
Péter király felette kicsapongó volt; a király csatlósainak erőszakoskodása miatt abban az időben senki sem lehetett biztos feleségének tisztasága, leányának vagy húgának szüzessége felől, mert büntetlen tettek rajtuk erőszakot.
Nyomorország
A főurak, látván a “nemzet baját”, először kérték a királyt, fékezze meg embereit, fogják vissza magukat. De Péter ezen csak feldühödött, és “magában forralt undok mérgének dögvészes undokságát” kieresztve megmondta a magáét:
Ha valameddig még élek, Magyarországon mind a bírákat, a méltóságos és tekintetes, valamint az alsóbb rendű embereket, a századosokat, falunagyokat és mind a főembereket, a hatalomviselőket németekből rendelem, idegenekkel töltöm meg ezt a földet, és teljességgel a németek hatalmába adom. […] Ez a név: Magyarország, abból származik: Nyomorország, hát hadd nyomorogjanak.
Nyilván nem szabad ezeket szó szerint érteni, de annyi biztos, hogy a magyar előkelők sérelmezték a király politikáját, és Gizellával együtt 1041 táján követelték a német és olasz kegyencek befolyásának visszaszorítását. Ez nyilván nem történt meg, válaszul pedig meggyilkolták a király Budo nevű kegyencét, mire Péter menekülőre fogta.
Futással megmenekült
Nem is tehetett mást. A magyarok Aba Sámuelt tették meg királynak, aki harcba indult Péter ellen, mire ő korábbi ellenfeléhez, III. Henrik német-római császárhoz futott segítségért. Itthon pedig:
Miután Péter futással megmenekült a magyarok keze közül, a magyarok cafatokra vágva ölték meg a szakállas Budát, minden baj gonosz koholóját, akinek tanácsára Pétert ültették Magyarország nyakára, két fiának kitolták a szemét; Seböst pedig, aki Vazul szemét kitolta, úgy veszejtették el, hogy összetörték kezét-lábát; némelyeket megköveztek, másokat vasrudakkal törtek össze.
Henrik elérkezettnek látta az időt, hogy Magyarországot végre hűbéri függésbe taszítsa, és megindította seregét. Csakhogy néhány erősség elfoglalása után kiegyezett Abával és visszafordult. Péter ügye veszni látszott, csakhogy a magyarok új királyukkal sem voltak megelégedve, így küldöttséget menesztettek Henrikhez.
Meggyőzték a császárt, aki 1044-ben újra hadat üzent, és július 7-én a ménfői csatában döntő győzelmet aratott, a menekülő Aba Sámuelt pedig a mai Füzesabony környékén meggyilkolták. Péter visszakapta trónját, de nem ingyen. hamarosan bevezette a német jogot Magyarországon, 1045 elején pedig – valószínűleg újabb összeesküvésektől való félelmében ismét behívta Henriket.
Eladta országát
A német-római császár nyilván nem mozdul csipp-csupp ügyekért, ez esetben egy egész országot kapott.
Ezt azért nem kellett volna, csak olaj volt a tűzre: az elégedetlenkedők felvették a kapcsolatot vazul száműzött fiaiva, Andrással, Bélával és Leventével. Az első összeesküvést Péter még felszámolta, de 1046-ban a hazatérő, későbbi I. András fogságába került. András megvakíttatta Pétert, aki egyes források szerint bele is halt ebbe, míg mások úgy tudják, később visszanyerte szabadságát, és 1059-ben hunyt el.
(Kiemelt kép: Péter hűbérül adja az országot III. Henriknek – Képes Krónika)
