Bőven megelőzve az írásbeliség kialakulását, a honnan jöttünk és hová megyünk kérdése egyidős az emberiséggel. Utóbbit ma is kutatjuk, előbbinek viszont stabil pontnak kell lennie, egyetlen pillanatnak, amikor minden elkezdődött – legalábbis emberi logika szerint. Ezek a hit és a filozófia kategóriájába tartoznak, de létezik egy “egzakt” módszer is, amellyel a különböző társadalmak megadták saját időszámításuk kezdetét.
Önkényes kezdőpont
Az ókori görögök a kedvelt olimpiai játékok első ismert időpontjára, a Krisztus előtti 776. évet tekintették kezdőpontnak a Kr.e. IV. században élt történetíró, Timaiosz javaslatára. Rómában két évszázadig próbálták az eseményeket a város alapításának időpontjához viszonyítani, míg Kr.e. 100-ban Terentius Varro javaslatát fogadták el a pontos dátumot illetően: Rómát Kr.e. 754. április 21 -én alapították.
A Közel-Keleten a birodalomalapító I. Szeleukosz Nikator uralkodásához, a Kr.e. 312-311. év fordulója volt a kezdőpont, majd a muzulmán világban Mohamed medinába költözése, Kr.u. 600. július 16. lett az origó. Ezek mind “önkényesen”, egy-egy eseményhez köthető időszámítási módszerek, miként ugye a kereszténység Krisztus születétét tekinti az első évnek. Ám nagy kérdés, hogy mennyi idő telt el a adott időszámítás bevezetéséig?
Mikor kezdődött valójában?
E “történelem előtti” mitikus kor hossza igencsak eltérő volt. Mezopotámiában a mondabeli királyok uralkodását összeadva több mint 240 ezer évre tudtak visszatekinteni, míg Hérodotosz szerint minden a saját kora előtt 12 ezer évvel korábban kezdődött, amikor a félistenek elfoglalták Egyiptom trónját.
Ha a Bibliát vesszük alapul, a világ teremtésének időpontja csakis a számítás módszertanának köszönhetően térhet el egymástól, hiszen a Szentírás nem hagy kétséget afelől, hogy világunk egy hatnapos “cselekvéssorozat” eredményeként született:
1.Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
A tudomány segítségével
Johannes Kepler német matematikus és csillagász vállalkozott arra, hogy tudományos alapon is kiszámítsa, mikor is lőn az a bizonyos első nap. Eredményét 1596-ban közölte Mysterium Cosmographicum című művében.
Egyik előadása közben, a Jupiter és a Szaturnusz együttállásának bemutatásakor döbbent rá, hogy a bolygók pályája követi a szabályos sokszögek beírt és köréírt köreinek arányát. Ennek mentén igyekezett megadni az összes, általa ismert bolygó pályáját, és megalkotta a Naprendszer modelljét. A felismert geometriai arányokban ekkor még az isteni bölcsességet vélte felfedezni, így hát vállalkozott arra is, hogy kiszámítsa a világegyetem korát.
Nyilvánvalóan spekulatív számításról van szó, és később maga Kepler is revideálta korai elméleteit, új törvényszerűségeket ismert fel, amelyeket már nem az isteni bölcsességből, hanem a tudomány segítségével vezetett le.
