A felrobbanó csillag még mindig hatalmas energiát sugároz. A kutatók feltételezik, hogy a kitörést egy magnetár, vagyis egy rendkívüli mágneses erejű neutroncsillag maradványai tették ennyire erőteljessé – írták a Science tudományos lap aktuális számában. Ez az objektum fantasztikus sebességgel forog, talán másodpercenként ezerszer is megpördül – tudósított a BBC News
A szupernóva-kitörést felfedező kutatócsoport tagja, Christopher Kochanek, az Ohiói Állami Egyetem tudósa így magyarázta a szupernóva rendkívüli erejének kialakulását:
A középpontban lévő objektum igen sűrű. A tömege valószínűleg a Napéhoz hasonló, a törmelékréteg, amibe az energiáját bocsátja, a Nap tömegének öt-hatszorosa és nagyjából másodpercenként tízezer kilométeres sebességgel tágul.
A szuperfényes szupernóvát – ahogy a jelenséget nevezik – a Földtől 3,8 milliárd fényév távolságra fedezte föl a chilei Cerro Tololo távcsöveivel egy szupernóvákat kutató automatizált program (All Sky Automated Survey for SuperNovae, ASAS-SN).
A szupernóva-kitörés forrását jelentő csillag kolosszális lehetett, a Napnál talán ötven-százszor nagyobb tömegű. Ezek a csillagok kezdetben igen nagy fénnyel ragyognak, de utána tömegük nagy részét az űrbe lövellik. Ezért a szóban forgó csillagnak élete végén rengeteget csökkenhetett a tömege.
