A Gellért-hegy ma Budapest ikonikus pontja, de a környék mindig is fontos szerepet játszott a Kárpát-medencei népek életében azon prózai oknál fogva, hogy közel-távol a hegy lábánál van a legjobb dunai átkelő. Évezredek óta lakott környék, a rómaiak erődöt építettek a pesti oldal védelmére, és természetesen a magyarok számára is nagyon fontos volt.
Hét évig volt véres a szikla
Igen korán szakrális jelentőséget is kapott. A legenda szerint Gellért püspök is a hegylábánál készült átkelni a Dunán Vazul fiainak fogadására 1046-ban, amikor a pogány lázadók elfogták. “Ott leráncigálták kocsijáról, taligára rakták és Kelenföld hegyéről letaszították. Mivel pedig még mindig lihegett, mellét dárdával átütötték; ezután egy sziklához vonszolták, és agyvelejét szétloccsantották.”
Nyolcszáz évvel később a szabadságharc leverése után megépült a hegyen a Citadella a terror, az elnyomás jelképeként. Ágyúit a rebellis Pest lakosai felé fordították. És nem üres fenyegetésként, akkoriban ezt mindenki tudta. Amikor Görgei 1849 tavaszán követet küldött a várat védő császári parancsnokhoz, Heinrich Hentzihez: nem indít támadást a Duna felől, ha a császáriak nem lövetik Pest civil lakosságát.
Ha pedig ön az úgynevezett Budavárának végsőkig való megvédésével összekötendi a Lánchíd megrontását, vagy Pestnek bombázását … akkor önnek becsületszavamat adom, hogy a vár bekövetkezett megvétele után az egész várőrség kardra fog hányatni.
Hentzi nemet mondott, Pest ágyúzása 70 polgári személy halálát okozta és számos patinás épületet lerombolt.
Hálából a magyar nép
A XX. század is nyomot hagyott a hegyen, ami mára Budapest egyik jelképévé vált a Szabadság szobr formájában. “A magyar nemzet felismerve a Vörös Hadsereg sorsszerű küldetését, a Budapest székesfőváros felszabadításánál elesett szovjet hősök emlékét hálája és kegyelete jeléül törvénybe iktatja. A nemzetgyűlés Budapest székesfőváros felszabadításánál elesett szovjet hősök emlékét emlékmű felállításával örökíti meg” – rendelkezik az 1945. évi IX. törvénycikk.
Vorosilov marsall, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke személyesen kérte fel Kisfaludi Stróbl Zsigmondot az emlékmű elkészítésére. A főváros vezetése eredetileg a Horváth-kertet szemelte ki a 8-10 méteres szobor helyének. Szovjet nyomásra került a sokkal illusztrisabb Gellért-hegy tetejére, hogy lehetőleg a város minél több pontjáról látni lehessen. Mérete is megnőtt: a pálmaágat tartó nőalak 14 méteres, ám az egész emlékmű a talapzattal együtt 36 méterre magasodik.
Az eredetileg Felszabadulási emlékműnek nevezett kompozíció női főalakja kelet felé néz, nem véletlenül. A Magyar Narancs idézte a Szabad Nép 1951. április 6-ai számát:
A város minden részéből jól látni a hatalmas emlékművet, mely keletre néz, a mérhetetlen nagyságú szovjet ország felé, ahonnan hat évvel ezelőtt a hős katonák jöttek, hogy felszabadítsák hazánkat.
A rendszerváltás után Budapest megszabadult a kommunista emlékművektől – legalábbis néhány kivételtől eltekintve. A szobrokat 1992.szeptember 14-én kezdték a szoborparkba szállítani. A Szabadság szobor maradt a helyén, hiszen 1947-es felavatása óta tényleg a város részévé vált. Leverték róla szovjet “felszabadításra” utaló szavakat, jelképeket és szobrokat. Lecserélték a régi feliratot is, miszerint „A felszabadító szovjet hősök emlékére a hálás magyar néptől”.
Az új így hangzik: “Mindazok emlékére, akik életüket áldozták Magyarország függetlenségéért, szabadságáért és boldogulásáért“.
