Ausztrál és francia csillagászok figyeltek fel a P13 katalógusjelű objektumra, mely a Földtől 12 millió fényévnyire, az NGC7793 galaxis peremvidékén helyezkedik el. A Nemzetközi Rádiócsillagászati Kutatóközpont (ICRAR) kutatói azért tűnt fel, mivel a többi fekete lyuknál sokkal fényesebb volt – olvasható a PhysOrg hírportálon.
A csillagászok kezdetben úgy vélték, hogy a fekete lyuk rendkívüli fényességét a szokásosnál nagyobb méreteinek köszönheti. Az általánosan elfogadott nézetek szerint ugyanis a maximális sebesség, amellyel egy fekete lyuk képes beszippantani az anyagot és röntgensugárzást kibocsátani, egyenes arányban áll a képződmény méretével. A gázok, ahogy a fekete lyuk felé süvítenek, felhevülnek és felfénylenek.
“Mindebből kiindulva feltételeztük, hogy az objektum sokkal nagyobb, mint a Tejútrendszerben megfigyelt +átlagos+ fekete lyukak” – magyarázta Roberto Soria, az ICRAR kutatója.
Kicsi, de “mohó”
Amikor az ausztrál csillagász a Strasbourgi Egyetem asztrofizikusaival karöltve megmérte az objektumot, kiderült, hogy egy kisebb fekete lyukról van szó, amelynek tömege alig 15-ször haladja meg a Napét, fényessége viszont milliószor múlja felül központi csillagunkét.
A P13 egy óriás donorcsillag körül kering, amelynek tömege 20 naptömegnek felel meg. A tudósok azt is megfigyelték, hogy a távoli csillag hol fényesebbnek, hol haloványabbnak tűnik, attól függően, hogyan világította meg a fekete lyuk által kibocsátott röntgensugárzás. Ennek alapján sikerült meghatározni, hogy a fekete lyuk és a csillag, egymás körül keringve, 64 nap alatt tesz meg egy teljes kört, majd a tudósok kiszámították a két objektum sebességét és a pályagörbéjét is.
“A P13 az úgynevezett ultrafényes röntgenforrásokhoz tartozik, azokhoz az objektumokhoz, amelyek a világegyetem gázhabzsolási bajnokainak számítanak. Donorcsillagjukat kevesebb, mint egymillió év alatt képesek felfalni, ami kozmikus léptékben igen rövid időnek számít” – hangsúlyozta Roberto Soria.