A szupernóva a Napnál nagyobb tömegű csillag végső, nagy robbanása, amelynek során fényessége néhány hónapon át egy átlagos galaxiséval vetekszik. Egy-egy ilyen robbanás során általában megsemmisülnek a csillagfejlődés utolsó stádiumában lévő objektumok, az úgynevezett fehér törpék, amelyekben már nem folynak magfúziós reakciók, megszűnt az energiatermelés. A Hubble űrteleszkóp felvételei azonban arról tanúskodnak, hogy bizonyos feltételek mellett az ilyen kozmikus kataklizmáknak is lehetnek túlélői, amelyeket a NASA szakemberei “zombicsillagoknak” neveztek el.
A robbanás előtt sok évvel készített Hubble-felvételeket vizsgálva a kutatók egy kék csillagot fedeztek fel, amely energiával “táplálta” a fehér törpét. A folyamat során az objektumban ismét beindultak a nukleáris reakciók, és ez egy gyenge, 1ax típusú szupernóva-robbanást eredményezett. Az 1ax típusú szupernóvák sokkal ritkábban, mint fényes társaik, az 1a besorolásúak. A csillagászok eddig körülbelül 30 miniszupernóvát azonosítottak, amelyek esetében a robbanást túlélhette egy fehér törpe.
“Évtizedek óta tanulmányozzuk az olyan csillagrendszereket, amelyek 1a típusú szupernóva-robbanást eredményeznek. Ezek a szupernóvák azért fontosak, mert egyfajta kozmikus távolságmérőként szolgálnak, és segítségükkel a világegyetem tágulásának mértékét határozhatjuk meg. Ugyanakkor nagyon keveset tudunk arról, hogy miként is robbannak fel a fehér törpék, a folyamatot segíthetnek megérteni az 1a és az 1ax típusú szupernóvák közötti hasonlóságok” – magyarázta Saurabh Jha asztrofizikus, a Rutgers Egyetem docense.
Az SN 20 12Z katalógusjelű “gyengécske” szupernóva 110 millió fényévnyire, az NGC 1309 katalógusjelű galaxisban található. Mivel a Hubble a robbanás előtt is több éven át pásztázta az adott régiót, a tudósoknak így lehetősége volt összehasonlítani a robbanást megelőző és azt követő állapotokat. Jövőre pedig, amikorra elhalványul a szupernóva fénye, újból felvételeket készítenek, hogy igazolják a zombicsillaggal kapcsolatos feltételezésüket.
